Századok – 1981

FOLYÓIRATSZEMLE - Poidevin; Raymond: Franciaország és a Ruhr-kérdés 1945-51 1370/VI

1370 FOLYÖIRATSZEMLE Az amerikai zsidóság politikailag nem volt egységes, a hagyományosan legjelentó'sebb cionista vezetés pedig nem merte alkalmazni a kormánnyal szemben Bergson aktív módszereit, mivel a hosszú távú célokra - Palesztina - koncentrált. Nem kétséges, hogy a szervezett amerikai zsidóságnak is vállalnia kell a felelősség rá eső részét a hatmillió európai zsidó pusztulásáért. (Journal of Contemporary History, 1980. évi 2. szám, 36 7-394.) M. T. RAYMOND POIDEVIN: FRANCIAORSZÁG ÉS A RUHR-KÉRDÉS 1945-51 A Ruhr-vidék statusának kérdése, amely az 1920-as években a német-francia ellentétek egyik legfontosabb elemét képezte, a második világháború utáni időszakban visszakapta teljes jelentőségét. A fasizmus feletti győzelmet a francia imperializmus korábbi törekvéseinek felújítására kívánta felhasználni, s a párizsi kormány a térség jövőjének problémáját a német kérdés megoldásának hangsúlyozott részeként kezelte. Követelései jogosságát a biztonság szükségességének jelszóval próbálta igazolni, amelynek szerinte elengedhetetlen feltétele volt, hogy a Franciaország újjáépítéséhez nélkülözhetetlen ásványkincseket jelentős mértékben a medence biztosítsa, s hogy a nehézipar helyreállításához szükséges anyagok elvonásával Németország esetleges nem kívánt gyors megerősödését megakadályozza. Ebben a szellemben körvonalazta 1945 februárjában De Gaulle és külügyminisztere, Georges Bidault a megoldásra vonatkozó elképzeléseit, melyek szerint a Ruhr-kérdés Nyugat-Európa gazdasági biztonságának alapkérdése, amiért szükségesnek tartják a természeti kincsek kitermelésének nemzetközi ellenőrzését és elosztását, esetleg a terület anyaországtól való leválasztását is. Az álláspont elfogadtatására Washingtonba küldött Couve de Murville pedig az hangsúlyozta, hogy a koncepció nem Franciaország speciális, hanem Európa és a vüág általános érdekeit tartja szem előtt, és sürgette az érintett terület nemzetközi statusának kimondását. Az ideiglenes kormány szocialista vezetője, Felix Gouin a hivatalosnál mérsékeltebb magatartást tanúsított, amikor elutasította a térség elszakítására irányuló manővereket. Az 1946. április 5-én tartott minisztertanácsi ülés viszont Bidault téziseit fogadta el. A május 15-i négyhatalmi konferencia azonban nem igazolta a francia kormány várakozását, s beérte egy a termelés fokozásának és jobb elosztásának lehetőségeit vizsgáló bizottság kiküldésével. A kudarc tanulságainak részleges levonását tükrözi Párizsnak 1947. február elsején kiadott memoranduma, amely már lemond a korábban hangoztatott területi követelésekről, olyan hatóságok megalakítását szorgalmazza, amely egyrészt a bányakincsek elosztásáról döntene, másrészt adott esetben szankciókat alkalmazhatna Németországgal szemben. A megelőzőkhöz képest engedékenyebb, realisztikusabb javaslat hiányossága az volt, hogy a felállítandó szervezet működésének időtartamáról említést sem tett. Poidevin a lépés igazi jelentőségét abban látja, hogy az előmozdította az addig egyértelműen elutasító magatartást tanúsító USA és a Szovjetunió közeledését Franciaországhoz, s ezzel a kibontakozás ügyét szolgálta. Továbbra is számolni kellett azonban Anglia ellenvéleményével. Az 1947. június 17-21 között rendezett moszkvai konferencián Bevin elvetette Bidault előterjesztését, s csupán egy 15 éves időtartamra tervezett, a Szovjetunió közreműködését kizáró, a szén, a koksz, s az acél elosztásában illetékes, a bányák német tulajdonságát azonban tiszteletben tartó nemzetközi ellenőrzés létjogosultságát ismerte el. Ennek értelmében kötöttek megállapodást az angolszász hatalmak és Franciaország Londonban 1948 márciusában. A francia közvélemény ellenszenvvel fogadta a „nagy álmokról" való lemondás hírét. Az elfojtott sértettség pedig kifejezetten felháborodásba csapott át, amikor november végén egy angol-amerikai döntés a bányák tulajdonjogának kérdését a megválasztandó német kormány feladatkörébe utalta át. Csak némi kárpótlást jelentett „az elszenvedett sérelmekkel" szemben a tervezett Ruhr-hatóság (IRB) közeli felállításáról hozott döntés bejelentése, hiszen az elért eredmény távol állott az eredeti elképzelésektől. (Az IRB felállítására 1949 májusában kerül sor, amelyben Franciaország, az USA, Nagy-Britannia és Németország egyaránt 3-3 szavazattal rendelkezett).