Századok – 1981

FOLYÓIRATSZEMLE - Overy, R. J.: Hitler és a légi stratégia 1367/VI

1367 FOLYÖIRATSZEMLE R. J.OVERY: HITLER ÉS A LÉGI STRATÉGIA Hitlernek a német légi hadviselés alakulásában és a légi stratégia tervezésében betöltött szere­pével még keveset foglalkoztak. Kétségtelen, hogy mint a fegyveres erők legfőbb parancsnoka, jelentó's befolyással bírt nemcsak a nagy stratégiai, hanem apró taktikai és technikai kérdésekben is. Hitler -különösen 1943-tól kezdve — gyakran döntött légi hadviselési ügyekben a Luftwaffe vezetó'inek meg­kérdezése nélkül. Az általa favorizált villámháborús stratégiában a német légieró'nek elsó'sorban taktikai feladatok jutottak. Mindezek ellenére a német lcgieró' sorozatos kudarcaiért a felelősséget mindig Göringre hárította. Hitler ugyanakkor a légierő irányításába ténylegesen eléggé felületes módon kapcsolódott be. Tapasztalatai és hajlama következtében a „szárazföldi hadsereg embere" volt. A repüléssel kapcsolatos jelentős műszaki ismeretei ellenére nem értette meg a technika és a stratégia közötti bonyolult össze­függéseket. Az önálló légierőt elsó'sorban politikai okokból támogatta, mivel a Luftwafféban nem érvé­nyesült a hagyományos porosz befolyás. Evvel kapcsolatban még az indokolt változtatásokra - pl. önálló haditengerészeti légierő létrehozása - sem volt hajlandó. Göring Hitlertől való félelme miatt rendszeresen hamis adatokat közölt a légierő állapotáról, túl optimista képett festett lehetőségeiről, és megalapozatlan, igen súlyos következményekkel járó ígére­teket tett (pl. az angliai csata, Sztálingrád stb.). Ennek eredményeként Hitler egyre gyakrabban meg­kerülte Göringet a döntések meghozatalakor. Az OKW hadműveleti tervezői is eléggé felületesen ismer­ték a Luftwaffe tényleges helyzetét. Hitler az újrafegyverkezés időszakában nagy mennyiségű légierőt követelt, a minőséggel vagy az ipar tényleges lehetőségeivel nemigen törődött. A légvédelmet a csöves légvédelmi tüzérségre kívánta alapozni, a stratégiai légi hadviselésben nem bízott. A bombázást elsősorban a politikai terror eszkö­zének tekintette. 1943 után ezt kívánta elérni - más lehetőség hiányában - a V/l és V/2 támadások­kal, amelyek segítségével napi néhány tonna robbanóanyagot juttattak el a brit szigetekre, míg a szövetségesek naponta több ezer torma bombát dobtak le Németországra, ami jól mutatja a brit morál megtörésére vonatkozó elképzelés teljes irrealitását. Ugyanakkor Hitler jött rá először két igen fontos taktikai eljárásra: gyújtóbombák tömeges alkalmazása városok ellen, gyors egymásutánban többszöri támadás ugyanazon célpont ellen. A bombázást lényegében egyfajta „titkos fegyvernek" tekintette. Sokkal jobban értett a szárazföldi és a légi erők közötti együttműködés megszervezéséhez, ami gyengébb ellenfelek ellen be is vált, de a Szovjetunióban a hatalmas térségek és az ellenfél óriási erő­forrásai miatt kudarcot vallott. Hitler nem ismerte fel, hogy a repülőgépek és személyzetük „harci elhasználódása" sokkal gyor­sabb a szárazföldi hadseregnél megszokottnál, és így a kiterjedt anyag- és embertartalékok döntő fon­tosságúak. A tartalékképzést és a kivárást Hitler defetizmusnak minősítette. A légierő háborús teljesítményét a háború előtti iparfejlesztés és kutatás alapozta meg, így az az 1940-es döntés, hogy csak az év végéig befejezhető programokat folytatják, megfosztotta a Luftwaffét attól a lehetőségtől, hogy lépést tarthasson s szövetséges légierők műszaki fejlődésével. Hitler a „csoda­fegyverben" és nem a „csodatermelésben" hitt. így végül is, bár korábbi mennyiségi szemlélete idő­közben minőségire változott, a német repülőgépipar sem mennyiségi, sem minőségi lehetőségeit nem tudta teljesen kihasználni. Az óriási kudarcok hatására Hitlernek a légierővel kapcsolatos magatartása a háború utolsó idő­szakában teljesen megváltozott, egészen gyerekesen viselkedett; nem fogadta a légierő vezetőit, a légi­erő ügyeiben személyi püótájával tanácskozott. Ugyanakkor Göring mellett végig kitartott, pedig Göring tehetetlensége nagymértékben hozzájárult a Luftwaffében eluralkodott zűrzavarhoz és demo­ralizálódáshoz. összegezve megállapítható, hogy Hitler végül is nem értette meg, hogyan lehet a repülőgépeket a korszerű háborúban alkalmazni, bár ez egy ember képességeit meghaladta volna. Felelőssége, mint legfőbb parancsnoké, mégis igen nagy. Romantikus várakozásait a Luftwaffe nem volt képes teljesíteni. A légierő önmagában még nem biztos kulcs a könnyű győzelemhez, de nélküle győzelem lehetetlen. Ennek fel nem ismerése jelentősen hozzájárult Hitler stratégiai csődjéhez. (Journal of Contemporary History, 1980. évi 3. szám, 405-422.) M. T.

Next

/
Thumbnails
Contents