Századok – 1981
FOLYÓIRATSZEMLE - Kaszfanyenko; V. I.: A szocialista életmód historiográfiája a Szovjetunióban 1360/VI
1360 FOLYÖIRATSZEMLE erőt - még az 193l-es köztársaságot is — az újjászületés hosszú távú igénye vezette. Primo de Rivera diktatúrájának hatalmas közmunkái és Franco iparosítási törekvései is ide nyúlnak vissza. A demokratikus indíttatású újjászületés kudarca a harmincas évekre vált nyilvánvalóvá, következményei igen súlyosak voltak. (Journal of Contemporary History, 1980. évi 2. szám, 317-344.) M. T. V. I. KASZJANYENKO: A SZOCIALISTA ÉLETMÓD HISTORIOGRÁFIÁJA A SZOVJETUNIÓBAN A cikk bevezető része a marxizmus—leninizmus megállapításai alapján összefoglalja a szocialista életmód főbb ismérveit. Kiemeli az életmód társadalmi és történeti meghatározottságát, az individualizmus által uralt burzsoá életmód modellel szembeállítja a közösségi eszményen alapuló, az emberi személyiség sokoldalú kibontakozását biztosító szocialista életmódot. A továbbiakban arról szól, hogy az 1960-as évek végéig csupán a különböző társadalomtudományok művelői tettek — érintőleg - megállapításokat az életmód gazdasági, társadalmi, politikai és erkölcsi komponenseiről, de önálló diszciplínaként nem szerepelt a társadalomtudományi kutatásokban. Tulajdonképpen az 1970-es évtized útkereséseit, vitáit, kutatási eredményeit elemzi cikkében. A szovjet életmód-kutatások jelentőségét a szakemberek többsége abban látja, hogy a történelem első, jelenleg legfejlettebb, tehát modellezhető szocialista társadalmát vizsgálhatják. Különlegességét az adja, hogy a szovjet nép, mint különböző szocialista nemzetek új történelmű közössége hordozza a szocialista életmód jegyeit, amelynek alapfeltétele a szocialista társadalmi viszonyok uralkodóvá válása volt, az 1930-as évtized végétől. A szocializmus építésének szakaszai szerint periodizálják a szovjet szocialista életmód fejlődését. A proletárdiktatúra megteremtése, a szocialista társadalmi viszonyok uralkodóvá válása, s végül a fejlett szocializmus viszonyai határolják el az egyes periódusokat. A gazdasági, társadalmi és politikai determinánsok között különleges szerepe volt a proletárdiktatúra megteremtésének, a kommunista párt politikájának, a tudományos szocializmus eszméinek, a szocialista társadalom egységes erkölcsi arculatának és a népek közötti szolidaritásnak. A kutatók vitáiban gyakran felmerült, hogy kimutahatók-e a szocialista életmód elemei az 1917 előtti időszakban. Az egyik álláspont szerint a proletariátus körében jelentkező, az osztály eszmei és erkölcsi arculatát jellemző vonások értelmezhetők előzményként. Mások a forradalmár elitet jelölik meg a jövendő szocialista életmód hordozóiként. A többség úgy véli, hogy a szocialista életmódról a kapitalizmusban nem lehet beszélni, mert hiányoznak mind objektív, mind szubjektív feltételei. A szerző az osztály és társadalmi meghatározottság mellett rámutat, hogy elméletileg és történetileg egyaránt integrálja a szocialista életmód az általános emberi, népi értékeket. A két fő faktor konkrét jellege, arányai adják a szovjet szocialista életmód sajátosságait, amelyek természetesen a történelmi meghatározottság mellett egyetemes érvényű jegyeket is hordoznak. Kaszjanyenko a kutatók nagy részénél hiányolja a történeti szempont érvényesítését. Az 1970-es évek során, épp a fogalom értelmezésének sokfélesége miatt, külörvböző komponensek szerepét helyezték előtérbe az egyes szerzők. Voltak, akik az anyagi feltételek meghatározó volta mellett tettek hitet. Igen sokan a történeti megközelítést abszolutizálták. Lunacsarszkij megállapításait elemezve ráirányították a figyelmet a szovjet életmód nem szocialista komponenseire, mint maradványelemkre, s beintegrálódásuk elemzésén keresztül mutatták ki a szovjet szocialista életmód sajátosságait. Ez az irányzat azokkal polemizált, akik vagy a munkásosztály, vagy a párt, vagy a szovjet állam politikájának szerepét emelték ki, gyakran sematikusan. A két álláspont szintézisét nyújtotta az egyik ukrán szerzői kollektíva tanulmánykötete. Arra a következtetésre jutottak, hogy a munkásosztály életmódja a szocialista életmód meghatározó eleme, de szociális mobilitását feltárva kell vizsgálni a szocialista társadalom vezető osztályát. Egyrészt ki kell mutatni rétegzettségét, szociális és tudati érettségét, másrészt vezető szerepe érvényesülésének módjait kell tanulmányozni, elméletileg és szociológiailag egyaránt. A tanulmánykötet összefüggést keres a
