Századok – 1981

FOLYÓIRATSZEMLE - Kukuskin; Ju. Sz.-Vdovin; A. I.: K Lomonoszov Egyetem a legújabb korban 1357/VI

FOLYÓIRATSZEMLE Ju. SZ. KUKUSKIN-A. I. VDOVIN: A LOMONOSZOV EGYETEM A LEGÚJABB KORBAN A szerzők tanulmánya szervesen kapcsolódik azokhoz az írásokhoz, amelyek a Lomonoszov Egyetem 225 éves fennállását köszöntik és méltatják a folyóirat hasábjain, felvillantva e nagy múltú intézmény fejlődésének főbb csomópontjait, korszakhatárait. Mint ismeretes, 1755-ben M. V. Lomonoszov (1711-1765) és I. I. Suvalov gróf hosszas közbenjárását követően I. Erzsébet (1741 — 1761) cárnő rendeletet adott ki egy nyilvános - Oroszország történetében az első — állami egyetem felállítására, ahol kezdetben mindössze három fakultás működött, külön nemesi és ún. raznocsinyec (vegyesrendü) tagozattal, néhány tucat hallgatóval. Az egyetem első szabályzatát s az oktató-nevelő munka fő követelményeit maga Lomonoszov dolgozta ki, amelyet 1754. július 19-én terjesztett elő a szenátusban. A moszkvai egyetem azóta a haladó orosz tudomány és kultúra egyik fő bázisa lett - mutattak rá J. Sz. Kukuskin és Α. I. Vdovin -, ahol olyan kiváló írók és költők, mint D. I. Fonvizin, A. Sz. Gribojedov, M. J. Lermontov, I. Sz. Turgenyev, I. A. Goncsarov, P. I. Tyutcsev, A. N. Osztrovszkij, A. P. Csehov, V. J. Brjuszov, D. A. Furmanov, valamint kimagasló gondolkodók és progresszív társadalmi személyiségek, köztük V. G. Belinszkij, Α. I. Herzen, Ν. P. Ogarjov stb. tanultak. Évtizedeken át itt tanítottak az orosz tudományos élet világhírű professzorai, mint Sz. I. Vavilov, A. G. Sztoletov, M. V. Keldis (fizikusok), I. M. Szecsenov (fiziológus), K. A. Tyimirjazev (botanikus), N. J. Zsukovszkij (az aerodinamika úttörője), O. J. Schmidt (matematikus-geofizikus), N. D. Zelinszkij (kémikus), D. N. Usakov, V. V. Vinogradov (nyelvészek), V. O. Kljucsevszkij, M. V. Nyecskina (történészek), V. V. Arcihovszkij (régész), I. G. Petrovszkij és P. Sz. Alekszandrov (matematikusok). Az intézmény falai közül az orosz művészeti élet számos vezető egyénisége került ki, köztük J. B. Vahtangov, V. I. Nyemirovics-Dancsenko, L. V. Szobinov és N. G. Rubinstein. A jelenlegi professzorok közül 47-et tüntettek ki a Lenin-renddel, 114-et Állami-díjjal, több mint százat pedig Lomonoszov-díjjal jutalmaztak. Az egyetem tanárai közül öt kapott Nobel-díjat. L. D. Landau, N. G. Baszov, A. M. Prohorov, Ν. Ν. Szemjonov és I. Μ. Frank — akik 40 ország díszdoktorai is egyben. Az egykori három fakultás helyén ma — a Lenin-hegyen felépített egyetemi városban - 15-öt találunk, valamint két tanintézetet (Ázsia és Afrika országainak Intézete, továbbá a társadalomtudományokat oktató pedagógusok posztgraduális képzését koordináló intézet), amelyeket négy tudományos kísérleti intézmény (mechanikai, csillagászati, magfizikai, antropológiai), négy múzeum (geológiai, talajtani, zoológiai és az egyetem történetét bemutató tárlat), 360 laboratórium, négy csillagászati obszervatórium, botanikus kert (46 hektár, több mint 40 ezer növénnyel) és tudományos könyvtár (hatmillió kötet!) egészít ki. A fenti tanulmány - a 225 éves jubileum alkalmából, a többi cikkel együtt - jó áttekintést nyújt az Állami Lomonoszov Egyetem tudományos életének fejlődéséről, tanárainak kimagasló szellemi teljesítményeiről és az oktató-nevelő munka területén elért eredményeiről. (ISZTORIA SzSzSzR, 1980. 3. szám, 142-156.) V. M. L.