Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Munkásmozgalomtörténet - társadalomtudományok. Elméleti és módszertani tanulmányok (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1350/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1353 teljesebb és világosabb definíció kialakításához is. A két kultúráról szóló lenini tanítás helyes értelmezése adja meg mindenesetre az alapot a kutatásokhoz. A munkásosztály kulturális állapota felméréséhez vizsgálandónak tartja az írni-olvasni tudást, az iskolázottságot, az iskolán kívüli műveló'dést, a szakmai és általános műveltségi ismereteket, a szabad idő felhasználását, az olvasottságot, a sajtó, rádió, mozi hatását stb. Megkülönböztetett figyelmet fordít a speciális munkás-kultúrtevékenységre (szemináriumok, előadássorozatok, munkáskönyvtárak, munkásszínjátszás, munkásdalárdák stb.). A munkáskultúrtevékenység jelentőségét egyrészt abban látja, hogy pótolja azt, amit az uralkodó osztály kultúrpolitikája a munkásságtól megtagadott, illetve hogy ellensúlyozza annak hatását, amit neki manipulatív szándékkal adott; másrészt hogy a kultúra maga is fegyver legyen a munkásosztály kezében a társadalom átalakításáért folytatott harcban. A párt és a szakszervezet kulturális osztályharcának kutatása mellett azt is vizsgálandónak tartja, hogy a munkásosztály léte, helyzete, küzdelme hogyan tükröződik az irodalomban, a művészetekben. A problematika rokon volta lehetővé teszi, hogy Szabolcsi Miklós irodalomtörténeti, Aradi Nóra képzőművészettörténeti - lényegileg ide kapcsolódó — tanulmányainak főbb gondolataira, megállapításaira összefoglalóan utaljunk. Egybehangzóan mutatnak rá, hogy a munkásproblematika művészeti tükröződése és annak visszahatása magára a munkásmozgalomra, igen fontos interdiszciplináris kutatási terület; osztályok, rétegek korabeli tudatállapota megismerésére nyújt lehetősége. A művek esztétikai színvonala különböző; meghatározott körülmények közt közvetlen mozgósító erejük is lehet, de legtöbbször közvetetten, áttételesen érvényesül hatásuk. Az ilyen irodalmi művek, képzőművészeti alkotások csak részben származnak a munkásosztályhoz tartozó vagy közvetlenül onnan eredő, a munkásmozgalomban aktív módon részes, esetleg a munkáspárthoz is tartozó alkotóktól, akik akár közvetlen agitációs tömegművészetet műveltek, akár magasabb esztétikai igényű szocialista irodalmi, művészeti alkotómunkára vállalkoztak, csoportokká, irányzatokká is szerveződve - az alkotások nagy és értékes része a munkásmozgalom eseményeinek, neves és névtelen hőseinek, eszméinek és szimbólumainak messzire kiterjedő hatásáról tanúskodik, a munkásember testi-leli habitusával, helyzetével és küzdelmével való rokonszenvezés bizonyítéka, amely - nem véletlenül - épp ott és akkor jelentkezett leginkább, ahol és amikor a szövetségi politika, népfrontpolitika eredményes alkalmazására került sor, s igazi nagy sikereket nem utolsósorban azáltal ért el, hogy magába tudta integrálni a polgári humanizmus hagyományait s a haladó nemzeti hagyományokat. Mindkét tanulmány hangsúlyozza nemzetközi összehasonlító kutatások szükségességét, s az emigráns művészek hatásának vizsgálatát is. Általában nagy jelentőséget tulajdonítanak a művek elterjedése, hatása konkrét vizsgálatának, író és hatalom, alkotó és közönség kapcsolata feltárásának. A tanulmányokban érintett oly fontos és sokat vitatott kérdések tekintetében, mint irodalom és művészet pártossága, szocialista realizmus, új emberkép, pozitív hős, közérthetőség - ezúttal csak puszta utalással kell beérnünk. A kötet eddig ismertetett valamennyi olyan tanulmányában, amely a munkásmozgalomtörténet interdiszciplináris kutatások révén lehetséges gazdagítása és elmélyítése kérdéseivel foglalkozik, igen hangsúlyos külön részben találhatók a hazánk felszabadulása utáni korszakra vonatkozó elvi és módszertani fejtegetések. A különleges hangsúly teljesen indokolt, hiszen ez már jelenkorunk története, legújabbkori történelmünk éppen folyamatban lévő, még le nem zárult szakasza, amelyben új kérdések vetődnek fel, és a korábban tárgyalt kérdések is - a munkásosztály hatalomra kerülése folytán — megváltozott módon jelentkeznek. Mindez fokozott elméleti és módszertani felkészülést is igényel, nem is beszélve a fonásadottságok megváltozásáról, a forrásfelhasználási lehetőségek szükségszerű korlátozottságáról, a folyamatok lezáratlanságából eredő értékelési nehézségekről, a nagy politikai felelősségről, amellyel az e korszakkal való foglalkozás különösen együtt jár. Incze Miklósnak a kortörténeti kutatások problematikájáról széles körű nemzetközi áttekintéssel írt tanulmánya nemcsak a sajátos nehézségekre világít rá, hanem azokra a lehetőségekre is, amelyeket - bizonyos korlátok közt ugyan — a modellalkotás, a kvantifikáció, a szociológiai módszerek alkalmazása nyújthat. A marxista szociológia, mint Kulcsár Kálmán tanulmánya már jelezte, épp itt, e kortörténeti szakaszban találhatja meg leginkább terénumát, megmagyarázva a mai jelenségeket, és a tendenciák feltárásával egyben eligazítást is adva a jövőbeli fejlődés tekintetében. Korunk nyitottsága a jövő irányában egyben erőt és lelkesedést is ad a folyamatok lezáratlanságából adódó nehézségek, bizonytalansági tényezők vállalására; a hatalom birtokosává lett munkásosztály és pártja politikájának felelősségtől áthatott kritikai elemzéséht -valamennyi vonatkozásban és területen, nemzeti keretekben és nemzetközi összefüggésekben. Az egyes