Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Varga Csaba: A kondifikáció; mint társadalmi-történeti jelenség (Ism.: Bónis György) 1325/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM VARGA CSABA: A KODIFIKÁCIÓ, MINT TÁRSADALMI-TÖRTÉNELMI JELENSÉG Budapest, 1979. Akadémiai Kiadó. 352 I. Az egyetemes jogtörténeti irodalom nem kényeztet el bennünket. Ritka az olyan nagy formátumú monográfia, mint Varga Csabáé. Következetes rendben logikusan követi nyomon a kodifikáció történetét, az elérhető irodalom szinte teljes ismeretében, hatalmas nyelvtudással. A történészt főleg első része érdekli, melynek címe „A kodifikációs gondolat történelmi megvalósulásai". Második része, „Kodifikációs típusok és a kodifikációs fejlődés kérdése" már inkább a jogfilozófia körébe vág, és csak ilyen műveltséggel érthető. A munka időben és térben teljességre törekszik, s ezt el is éri; elég ennek bizonyítására a történelmi rész tartalmát áttekinteni. Tárgyalását a kodifikáció „előformáival" kezdi, s az ókori jogfejlődés után a középkoron át vezet bennünket a felvilágosult abszolutizmus korának „kodifikációs tendenciái" felé. A kodifikáció klasszikus időszakával jut el az eddig csúcspontnak tekintett Code civil-ig és vidékéig. Az angolszász jelenségeket „vívódás a kodifikáció gondolatával" névvel illeti, míg az afro-ázsiai rendszereket a „törekvés a kodifikációra" címmel jellemzi. A történeti részt a szocialista rendszerekben megvalósuló kodifikációval zárja, alaposan megokolva, hogy itt „új minőség" jelenik meg a kodifikáció történetében. A könyv végén bőséges névmutató, tárgymutató és jogforrásmutató fogja át mindazokat a neveket és fogalmakat, amelyekről a műben szó van; a kodifikáció fogalmának kiterjesztése révén az egyetemes jogtörténeti anyag hatalmas bősége tárul elénk. Az első kódexek egyidősek a jog születésével. Hammurabi híres kódexe nem is a legrégibb: Urukagina ,.reformjai" i.e. 2400 körül, a Codex Ur-nammu i.e. 2050 körül keletkeztek. Ezek a szokásjogot kívánják összefoglalni, egy osztályellentétek szabdalta nagy birodalom szükségleteihez alkalmazni. Isteni szerzőjük hamarosan elvilágiasodik, és már a szövegezésben is előtérbe lép az uralkodó: „Hammurabi, az igazságosság királya, kinek a Napisten az igazság normáit ajándékozta" (23. 1.). De a jog megismerésének lehetősége embrionálisán demokratikus, e lehetőség egyenlősége már az osztályharc jelentős eredménye is. Amint a XII táblás törvény eredetmondája mutatja, a jog tartalmi megváltoztatásától függetlenül is az elnyomott osztályok törekvését tükrözi a jogrögzítésre, az erőszakalkalmazás standardizálására. Ebben a sorban kapja meg helyét a jogfejlesztés első lezárása, az Edictum perpetuum is. A római jogi normák szaporodása, sőt burjánzása vezet a rendteremtés következő állomásaihoz, a Codex Theodosianus-hoz és a Codex Justinianus-hoz. Az utóbbi egy hatalmas birodalom egységének konzervatívreakciós restaurálása, melynek presztízsét világszerte kisugárzó hatása adja meg. A justinianusi kódex a középkorban több alakban élt tovább. A birodalom romjain emelkedő germán fejedelmeségek alattvalóik germán személyi joga mellett rendkívül egyszerűsített formában fenntartották a római jogot is. Ugyanilyen primitivizált alakban élt tovább a római jog Bizáncban is. De legnagyobb hatása jogtudományi feldolgozásának volt, amelyről Varga - céljának megfelelően -nem beszél. Ami a coutumiers besorolását illeti, itt kétségünket kell kifejezni abban a tekinteben, hogy ezek a jogkönyvek egyáltalán kodifikációnak tekinthetők-e. Persze, a kérdést az dönti el, hogy mi tekinthető egyáltalán kodifikációnak. A szerző csak a tanulmány későbbi részében ad erre — nem teljesen világos — választ. Elsőnek negatívat: „'Kodifikáció' így, mint apriorizáltan standard, normatív fogalom, nem létezik." (244. 1.) Másodiknak ezt: „...a kodifikációfogalom maga is történelmi produktum. Nincs abszolút érvényessége, mivel maga is a szüntelen alakulás, mássá levés törvényének van alávetve." (256. 1.) Persze, ha így vesszük, minden jogfeljegyzés kodifikációnak minősül. De ha a
