Századok – 1981
BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI
BESZÁMOLÓ 1297 A KMP 1943. tavaszi feloszlatásáról, ill. Békepárt néven való újjáalakulásáról, majd további tevékenységéről rövid, lényegretörő információt kapunk, ami feltétlenül bővítendő azzal, hogyan próbálta a párt tevékenységét vidéken, ill. az ifjúság körében kiszélesíteni. (Erre vonatkozó információ pl. Kádár János visszaemlékezése. Párttört. Közi. 1956. októberi száma.) Végezetül két megjegyzés: 1. A „Magyarország története" munkásmozgalommal foglalkozó részei bátorítás a kutatónak, hogy a dogmáktól és előítéletektől megszabadulva a munkásmozgalomtörténet kutatásában is lehet maradandó tudományos kutatómunkát végezni. 2. Az említett fejezetek korszerű ismeretanyaguk és szemléletmódjuk révén jól szolgálják azt a célt, hogy a magyar munkásság története szerves részévé váljon a magyar nép történetének. V. A nemzetközi kapcsolatok MENYHÁRT LAJOS A történelem iránt érdeklődő közvéleményben élénk visszhangot váltott ki, hogy a remélt szintézisjelleg ellenére az egyes kötetek szerkesztési elvei, de olykor szemléletmódjuk is feltűnő eltéréseket mutat. így van ez az általunk vizsgált témakör, a nemzetközi kapcsolatok története esetében is. A diplomáciatörténet értelmezése, funkciójának megítélése nem egységes. Vonatkozik ez a megállapítás azokra a részekre is, amelyeket a nemzetközi kapcsolatok történetének elismert szakemberei írtak, de különösen érvényes abban az esetben, amikor az adott korszak vagy problémakör kutatói vállalták magukra a külpolitikai vonatkozások feldoglozását. Mindezek következtében úgy látom, hogy nem érvényesülnek, vagy legalábbis egyenetlenül érvényesülnek olyan szempontok, amelyek véleményem szerint elengedhetetlenek egy ország nemzetközi kapcsolatai történetének megírásánál. Mire gondolok? Minden esetben szükségesnek tartom a nemzetközi helyzet, a nemzetközi-politikai erőviszonyok felvázolását, amelyek megszabták a mindenkori magyar külpolitikai törekvések lehetőségeit. Benyomásom szerint a Magyarország története 6—7—8. köteteiben egyenetlenül érvényesül ez a követelmény. A 6. kötet első részében nem tartom kielégítőnek a nemzetközi-politikai háttérrajzot, míg a kötet második részében és a 7. kötetben szerintem a kelleténél több szó esik az európai hatalmi-politikai viszonyokról. A 8. kötet arányai egészségesnek tűnnek, viszont a külpolitikai részek szétaprózása nem teszi lehetővé hosszabb távú tendenciák kitapintását. A másik fontos követelménynek Magyarország, a magyar uralkodó osztályok, a vezető politikai erők külpolitikai törekvéseinek, ill. ezek történeti, gazdasági vagy ideológiai gyökereinek, mozgatóinak a vizsgálatát tekintem. Megítélésem szerint ez a szempont érvényesülni látszik a 8. kötetben, kitapintható a 7. kötet egyes részeinél, míg a 6. kötet mintha figyelmen kívül hagyná ezt a követelményt. 14 Századok 1981/6