Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

BESZÁMOLÓ 1291 ként értékelve) nem vesszük figyelembe az emberi pszichikum egyfajta igényét a harmóniára és a boldogságra. Megkerülhetetlen igény ez, már csak azért is, mert az ennek az igénynek nyomán a társadalmi tudatban kialakuló sztereotípiák (korszakunkban így döntően a „boldog békeidők" illúziójának a két háború közötti korszakban oly makacs, ám könnyen manipulálhatóan szerencsétlen hajszolása) egész generációk politikai cselekvését is nagyban meghatározhatja. Pedig hogy ez a harmónia és az idill igénye mekkora erő, azt legjobban a napjainkban is erősödő nosztalgiahullámok hatásán tudjuk lemérni. Nem minden úgy igaz — vagy úgy értelmetlen —, vagy úgy szerencsétlen, ahogy ezt csupán egy oldalról nézve látni lehet: e tanulságok emlegetése és éppen a társadalom történetének kapcsán akkor sem felesleges, ha úgy látjuk, hogy — a végső és valódi tanulságként — e három kötet e buktatókat éppen hogy sikerrel kerülte el. Eredmények, problémák és tanulságok e rövid felsorolása, úgy véljük, érzékelteti: e három kötet társadalomtörténeti fejezetei és az így kibontakozó kép jelentős előrelépést jelentenek a magyar történettudomány történetében. A magyar polgári társadalom első rendszeres, mélyen elemzett és terjedelmes története megszületésének lehetünk tanúi. OROSZ ISTVÁN A dualizmus történetének utolsó negyedszázada, amely a Magyarország története 7. kötetének tárgyát képezi, fontos korszak a politikai események szempontjából, hiszen ez a liberalizmus válságának, a nemzetiségi és osztályellentétek kiéleződésének, a klasszikus kapitalizmus monopolkapitalizmussá fejlődésének, a különböző dekadens eszmeáramlatok mellett a marxizmus és más haladó gondolatok teijedésének időszaka. De megérdemlik a fokozottabb figyelmet a gazdasági élet alakulásának, a tőkés nemzetgazdaság fejlődésének és növekedésének, a társadalom fokozódó átrétegződésének kérdései is. A rendelkezésre álló időkeretek között ez utóbbiakról kívánok néhány szót szólni. Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a gazdaság- és társadalom kérdéseivel foglalkozó fejezeteket a kötet átgondolt, kiforrott maradandó értékeinek tartom, s talán egy kicsit mintának is abban a tekintetben, hogyan kell olykor szenvedélyesen vitatott kérdéseket józanul, a különböző felfogásokat higgadtan mérlegelve, de a szerző egyéniségét sohasem feladva, szintézisbe foglalni. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a dualizmus évtizedeinek gazdasági, társadalmi fejlődését marxista történettudományunk is, hosszú éveken keresztül szkepszissel szemlélte. A tőkés viszonyok kibontakozásának, a polgári társadalom megszületésének tényét ugyan nem lehetett tagadni, de mindazon torzulásokért, amelyek a polgári fejlődésben valóban megmutatkoztak, nem az évszázadok óta tartó kelet-közép-európai létet, a peremkörzeteknek már a kapitalizmus előtörténete, a 15—16. század óta tartó elmaradottságát s fejlődésük megrekedését okoltuk, hanem a gyarmati helyzetet, a Monarchiával való kényszerű összekapcsoltságunkat, vagy hogy Széchenyi szavaival éljek, az Ausztria és Magyarország között fennálló vegyes házasságot. A minden baj okának tekintett gyarmati függést a jobbágyfelszabadítás után is legfeljebb ,félgyarmativá" volt hajlandó ez a felfogás enyhíteni. A kiszélesedő gazdaság- és társadalomtörténeti kutatások során e felfogás szükségszerű ellenhatása volt az a nézet, amely tagadván a fentieket, a Monarchiát nem a „népek