Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

1292 BESZÁMOLÓ börtönének", de reális gazdasági alakulatnak tekintette, s rámutatott azokra az előnyökre, amelyeket Magyarország élvezhetett e gazdasági közösség tagjaként. A 7. kötet gazdasági és társadalmi fejezetei a viták lecsillapodása után nagyon reálisan veszik számba a gazdasági előnyöket, de a hátrányokat is, annak ellenére, hogy a szerzők közül Hanák Péter, Katus László maguk is részesei voltak a korábbi szemlélet elleni fellépésnek. Az említett fejezetekben megfogalmazottak alaptendenciájával és a megítélések nagy részével — úgy vélem — azok is egyetérthetnek, akik egyéb kérdésekben nem mindenben osztják a szerzők Monarchiával kapcsolatos felfogását. Nagyon fontosnak érezzük a gazdaság- és társadalomtörténeti elemzések kiindulópontját és legfőbb elméleti támpontját s ezáltal rendező elvét, amelyet Katus László a következőképpen fogalmazott meg: „A 19. század második felében nevezetes fordulat, tendenciaváltozás következett be a magyar gazdasági fejlődés világgazdasági összefüggéseiben. Hazánk viszonylagos elmaradottsága a 16. századtól a 19. század közepéig Nyugat -és Közép-Európa iparosodó országaival szemben állandóan fokozódott, a gazdasági fejlettség szintjében mutatkozó különbségek folyamatosan növekedtek. 1848 után, majd a kiegyezést követő évtizedekben a szintkülönbség növekedése megállt, és lassan ellenkező tendencia érvényesült: a szintkülönbségek csökkenése, az elmaradottság felszámolása. Az évszázadok folyamán kialakult gazdasági elmaradottság leküzdése természetesen lassú, hosszú távra méretezett folyamat. Az első világháborút megelőző fél évszázadban Magyarország - gazdaságának gyorsabb növekedési üteme következtében — némiképp csökkentette a nyugat-európai országokkal és a Monarchia másik felével szembeni elmaradottságát, a felzárkózás azonban nem sikerült. Ehhez a rendelkezésre álló idő sem volt elég hosszú, a fejlődési ütem sem elég dinamikus." Úgy véljük, a fentiek tanúsítják, hogy a 7. kötetben reális kép alakult ki a Monarchia, benne Magyarország dualizmuskori gazdasági fejlődéséről. Véleményünk szerint az ismertetett álláspont realitását, amely — amint mondottuk — alapját képezi a gazdasági folyamatok elemzésének mind az iparban és mezőgazdaságban, mind a közlekedésben, kereskedelemben és a szolgáltató ágazatok területén,, az adja, hogy következetesen alkalmazza a gazdasági jelenségek vizsgálatában a komparatív módszert, a magyar folyamatokat a Monarchia egészében szemléli, s a gazdasági közösség mércéjével méri, magát a Monarchiát viszont az európai gazdaság valóban létező egységében állítja elénk, mint a tőkés termelés által teremtett európai, ill. világpiac részét. A másik nagy előnye a gazdaság-, ill. a társadalomtörténeti fejezeteknek, hogy a változások vizsgálatában a szerzők mind a rövid távú, konjunkturális és dekonjunkturális hatásokat figyelembe veszik, mind a hosszú távon esetleg évszázadok során érvényesülő hazai és európai folyamatokat. Mindezekből persze az derül ki, hogy a lényeges fordulat a gazdaság fejlődésében ugyanúgy, mint a társadalom átrétegződésében valahol a század nyolcvanas éveiben kezdődött, így az 1890-es évet mint a kötet kezdetének kijelölt korszakhatárt a gazdasági és társadalmi változások nem mindenben indokolják. A politika primátusa azonban — úgy tűnik — nemcsak a kötet belső arányaiban érvényesült (az összterjedelemnek mintegy negyede jutott a gazdaság- és társadalomtörténetnek), hanem a köteteket elválasztó korszakhatárok kijelölésében is. Szerencsére mind a mezőgazdasági termelést, mind az iparfejlődést vagy a társadalmi átrétegződést elemző részek többnyire visszanyúlnak 67-ig, vagy a nyolcvanas évekig, így a változások folyamatának bemutatása nem szenved törést.