Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

1288 BESZÁMOLÓ és nem minden ponton rajzolódik ki élesen. Azt is mondhatnánk: vonásai inkább vibrálóak, s alighanem az lenne a dicsérőbb, ha jellegzetesen markánsnak és arányosan kiegyensúlyozottnak lehetne nevezni. Hiányzik egy olyanfajta, hasonló színvonalú és szellemű, az egész korszakot bevezető vagy lezáró átfogó összegezés is, mint amilyen a középső - a 7. — kötet elé íródott. Amit a 6. kötet Előszó írója kötetével kapcsolatban hangoztat, témánk oldaláról nézve alighanem a többire is érvényesnek mondható: „koncepcionális egység tekintetében" csakugyan „kívánnivalókat" hagynak maguk után a kötetek. Ám a jogosnak tűnő kívánnivalókat bőségesen ellensúlyozzák — újra őt idézem — „a magas színvonalú előadások és a könyvekből feltáruló gazdag ismeretanyag". Éppen ezért az eddig megjelent kötetek kapcsán is bízvást elmondható, hogy történetírásunk csakugyan jelentős, tiszteletre méltó és közhasznú teljesítménnyel öregbítette javuló és növekvő hírnevét. III. A társadalomtörténet néhány kérdése VÖRÖS KÁROLY Feladatom: a Magyarország Története 6—7—8. kötetének társadalomtörténeti fejezeteit ismertetni, nem igényel hosszú felszólalást, mivel maguk a tárgyalandó fejezetek is aránylag rövidek. Ami nem azt jelenti, mintha e kötetek társadalomtörténetileg nem lennének kidolgozottak. De jelenti azt, hogy a társadalom történetének számos jelensége, mozzanata a társadalom gazdasági és politikai tevékenységének ismertetése kapcsán a politika-, illetve gazdaságtörténeti fejezetek keretében és nem „tiszta" társadalomtörténeti fejezetként került tárgyalásra. A sajátlag „tisztán" társadalomtörténeti fejezetek közül a 6. kötetben Szabad György gazdagon differenciált képben mutatja be az abszolutizmus korában a feudális társadalom felbomlását és a polgári szerkezet kibontakozását; e képet még ugyanebben a kötetben, de immár a dualizmus első negyedszázadáról szólva Katus László már csupán a 70-80-as évek foglalkozási struktúrájának aránylag rövid ismertetésével igazítja hozzá a gyorsan változó valósághoz. A 7. kötetben Hanák Péter széles kitekintéssel, a korábbi évtizedekre is visszapillantva, mintegy a dualizmus egész időszakának társadalmáról ad képet, egyaránt kiterjeszkedve a struktúra és a mobilitásra, valamint a társadalom fejlődésének más területein is elsősorban az életmód szférájában megfigyelhető sokféle, igen jellegzetes és e képet árnyaló visszatükröződésére. Ezt a 8. kötetben Ránki György aránylag rövid, világos és mértéktartó összefoglalásban fejleszti tovább, a súlyt a képen a két háború között végbement változások és eltolódások, az új jelenségek bemutatására fektetve. Ahogy mindezt a fentiekben elmondottuk: valóban úgy tűnik, mintha közel egy évszázad magyar társadalmának képe e három kötet lapjain valamilyen nagyon is tervszerű szerkesztés és az arányok gondos mérlegelése eredményeképpen állt volna össze ilyen világos, logikus és áttekinthető szerkezetbe. Valójában azonban nem erről van szó elsősorban, hiszen tudjuk, hogy a kötetek időben visszafelé haladva készültek el, és ilyen sorrendben jelentek is meg. A szerzők korszakuk rekonstruálásánál így nemcsak azzal az előnnyel rendelkeztek, amivel a történész mindig is rendelkezik: hogy ti. előre tudja azt,