Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

BESZÁMOLÓ 1289 hogy az általa tárgyalt eseményláncolatnak végül hosszabb távon is mi lett a vége (ami az értékelésben sok találgatást s így kockázatot megtakarít számára) - hanem azt is tudták, hogy minderről a későbbi korszakkal foglalkozó kollégájuk már mit írt, és a folyamat egészét hogyan értékelte. A három kötetre szétosztott társadalomkép egységét így ez a megírási és megjelentetési módszer szándéktalanul, de önmagától és még külön is erősen és hatékonyan biztosította. A kötetek számos eredménye közül egyrészt a kor egészére kiterjedő érvénnyel a társadalmi struktúra kettősségének felismerését kell kiemelni: egy feudáüs alapú és egy polgári alapú párhuzamos és összefüggő, ilyetén kettősségében és ellentéteiben is egységes társadalmi szerkezet létezésének és az ezen belüli súlyponteltolódásoknak kimutatását. Másrészt nem kevésbé lényeges eredmény annak egyértelmű bizonyítása, hogy a kor Magyarországa társadalmi struktúrájának kettőssége és számos feudális csökevény továbbélése mellet is alapjában már polgári társadalom volt, és fejlődésének minden mozzanata, a látszatra nemegyszer szinte „refeudalizáló" jelenségek eüenére is, egyértelműen a polgári irányba mutatott: nem utolsósorban éppen társadalmi konfliktusaiban, azoknak jellege révén is. Ugyanígy kiemelendő éppen utóbbi eredményhez kapcsolódva az a megérdemelt hangsúly, amit e képen a kispolgárok, a polgári fejlődésbe oly szervesen beletartozó rétegének (így főleg az eddig csekély figyelemre méltatott kisfixeseknek: kishivatalnokoknak, alkalmazottaknak, altiszteknek stb.) ábrázolása kap. Nagy eredménye végül a köteteknek az, hogy a társadalmi fejlődés ábrázolása nemcsak elvileg-elméletileg van mindenhol korrektül kifejtve és megalapozva, de kivált a 7. kötet esetén a társadalom igen szélesen értelmezett tevékenységében is visszatükröződik, így mindenekelőtt az életmódban, melynek egyes színesen ábrázolt részleteiben a kötetek (kivált a 7.) meggyőzően képesek megláttatni a társadalomra és annak fejlődésére vonatkozó, annak képét fontos vonatkozásokban pontosító információkat is. A 8. kötet ehhez olyan új és modern, történetírásunkban eddig ilyenként nem is tárgyalt mozzanatok bevonásával csatlakozik, mint a sport és általában a szabadidő kihasználása. Persze a kor társadalmának képe fentiekben kiemelt gazdagságának és az elemzéséből levont következtetéseknek és eredményeknek ellenére sem mentes bizonyos problémáktól. Ezeknek nagy része éppen abból a már hivatkozott sajátos helyzetből áll elő, hogy a történész — ellentétben a kortársakkal — számos, több generáción áthúzódó folyamatnak végét már ismeri, és ilyenként könnyen hajlamos lesz arra, hogy ezeknek nyomait a múltba visszanyúlóan is felfedezze; előzményt látva bennük egyúttal túl is becsülve ezeknek valóságos súlyát a kor saját társadalma számára. így, a későbbi szakasz ismeretében kapnak ezután a valóságosnál nagyobb súlyt a fejlődés olyan korábbi elemei, mint pl. (a két világháború közötti korból visszatekintve) a Tisza Kálmán-korszak rövid életű antiszemita szervezkedése, vagy a dzsentri ekkori poltikai magatartása — és tűnnek egy olyan szerves és megszakítatlan fejlődés korai elindítóinak, melyre ezek az elemek saját belső dinamikájuk gyengesége következtében akkor nem is voltak elég erősek, s amihez a szükséges kezdősebességet tulajdonképpen csak a társadalmi fejlődésen kívül álló okok: elsősorban a Trianon okozta sokk adta meg. — Ugyanígy szorul benyomásunk szerint némi korrekcióra a társadalomnak részint a vagyoni viszonyok, részint (ezzel összefüggésben) a társadalmi munkamegosztás rendszerének belső arányai szerint felépített struktúrák által történő ábrázolása is. Az itt tárgyalt közel száz év alatt ui. nemcsak a struktúrák