Századok – 1981
BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI
BESZÁMOLÓ 1283 hazai vezető szektorának az élelmezési és élvezeti iparnak az alaposabb elemzését, avagy a vas- és fémipar korai szerepének vizsgálatát. A hazai textilipar alacsony színvonala sajnálatos tény. Kérdés azonban, hogy mennyiben tekinthető a textilipar az egyetlen (!) avagy alapvető vezető szektornak az európai perifériákon? További kérdés az, hogy a hazai háziipar valóban elég kiterjedt volt-e ahhoz, hogy jelentősebb (vezető szektorként funkcionáló) hazai textilipar bázisa lehessen? Szemléletében és az elemzés mélységében tehát az abszolutizmus- és dualizmuskori iparfejlődést bemutató fejezetek különböznek. A két világháború közötti iparfejlődésről a VIII. kötetben Berend T. Iván és Ránki György írtak. Igen szerencsés, hogy e kötetben az időrendi feldolgozás mellett helyet kapott egy különösen értékes elemző, az általános, a korszak egészére jellemző ipartörténeti folyamatokat feltáró tanulmány. (Ld. 740-765.). Az említett szerzők igen alapos, nagyon sok szempontú, elemző ipartörténeti fejezetei megfelelnek az olvasó felfokozott elvárásainak, s a két világháború közötti iparfejlődés eddigi legalaposabb feldolgozását nyújtják. FÜR LAJOS A polgári korszak rövid évszázadát a magyar agrármúlt két kimagasló eseménye fogja közre: a forradalmi jobbágyfelszabadítás és a forradalmi földosztás. Azt is mondhatnánk: a földesúri-földbirtokos osztály felszámolásának egy-egy állomása nyitja és zárja a korszakot. A radikális jobbágyfelszabadítás lebonyolítása azonban — nem utolsósorban a végrehajtás módosított, retrográd feltételei miatt — még hosszú éveken át foglalkoztatta az érdekelt feleket, s fékezte a gyorsabb előrehaladást. Jóformán véget sem ért a jobbágyfelszabadítás végrehajtása, máris új gondok nyomultak a régiek helyébe. A történelem szinte azon nyomban napirendre tűzte a földből élők ügyének újabb rendezését. A körülötte felgyülemlő elégedetlenség és ellentétes érdekek nemcsak az érintett osztályokat, de az ország egész társadalmát is a folytonos feszültség állapotában tartották. Emiatt s a termelésben egyidejűleg zajló gyökeres változások révén a korszak egyik alapvonása, egyezően Kelet-Közép-Európa többi társadalmával, nálunk is az agrárkérdés körül rajzolódott ki, ez lett a gazdasági-társadalmi haladás egyik kulcskérdése. Akár kisebb távon, akár a történelem magasabb távlatában szemléljük is a társadalom korabeli mozgását. Ε rövid hozzászólás feladata annak földerítése lehetne, hogy az előttünk fekvő vaskos kötetek miként is követik a fő folyamatok egyikét, hogyan jelölik ki, egyáltalán: kijelölik-e annak helyét a gazdaság és társadalom általános, európai és hazai fejlődésében? A részletek és fő vonalak arányosan ötvöződnek-e az előadásokban, sikerült-e kielégítő módon összegezni a polgári és marxista történetírás vonatkozó eredményeit, tudott-e újat mondani ez az összegezés? A mérlegelés során elsősorban az agrártermelés történeti kérdéseire szorítkozom. Kiindulásul mérjük fel a terjedelmi arányokat. A 4500 oldalt meghaladó három kötetben számításom szerint mintegy 350-400 oldalt foglalnak el az agrárviszonyokkal foglalkozó fejezetek, ennek közel felén, pontosan 161 oldalon vizsgálja négy szerző a mezőgazdasági termelés történetét. Sok ez vagy kevés? A válaszadás ez esetben is, mint annyi minden másban: nézőpont kérdése. Mert ha a terjedelem egészéhez s az agrárkér -13*
