Századok – 1981
BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI
1284 BESZÁMOLÓ dések korabeli súlyához mérjük a lapszámokat, akkor alighanem aránytalanul kevésnek kellene azt ítélnünk. Ám ha abból indulunk ki, hogy a korszak termeléstörténeti kutatásai valójában csak az 1960-as években indultak meg, ennélfogva a korábbi polgári és marxista összegezésekben e kérdések jóformán helyet sem kaphattak, akkor általánosságban, de a szakterület eddigi munkásságához mérten is jelentős, mi több : arányos eredménynek kell tekintenünk a témakör térnyerését. Szóvátenni való a belső arányok körül adódhat. S ezek már tartalmi kérdéseket is érinthetnek. A mezőgazdasággal foglalkozó négy szerző időben egyenlően egy-egy — jelentőségében egymástól alig különböző - negyedszázadot tekint át — távolról sem egyenlő terjedelemben. A szabadságharc leverésétől a kiegyezésig 10, a kiegyezéstől 1890-ig 80, 1890-től 1914-ig 45, s a két háború közti viszonyokkal 26 oldalon — ráadásul az utóbbit részekre tördelve - foglalkoznak a szerzők. Érthető, ha ugyanazok a kérdések — a szélső példákat említve csupán — egyik helyen szinte szaktanulmányszerű alapos elemzésben részesülnek, míg a másik helyen alig-alig jutnak túl a vázlatos általánosságok szintjén. Példaként említhető, hogy amíg a növénytermesztési és állattenyésztési struktúra abszolutizmus-kori helyzetével mindössze egy-egy bekezdés foglalkozik, ugyanezek következő két évtizedbeli helyzetét több mint 10-10 oldalas önálló fejezetek taglalják. A belső aránytalanságból fakadhatnak más jellegű erények és mulasztások is. Nevezetesen, amikor egy-egy kérdéskört eltérő súllyal, más-más összefüggésbe ágyazva tárgyalnak a szerzők. Jól tudom, igen nehéz eldönteni, hogy a piac-, munkaerő- és üzemviszonyok, a hitelellátás és a bérleti gazdálkodás, a termelési technika és határhasználat, a talajerőpótlás és a termelési szerkezet, a növénytermelés és állattenyésztés, a munka- és vonóerő felhasználás egymással szervesen összefüggő, egymásba kapcsolódó gubancából melyiket is emeljük előbbre; milyen teret szenteljünk az egyiknek vagy másiknak, hogy a tárgyalási arányok az egyes kérdések korabeli súlyát többé-kevésbé megfelelő módon tükrözzék. A történeti kép azonban mindenképpen árnyaltabb, egységesebb, a változások folyamata jobban követhető lett volna, ha az alapkérdésekben és a főbb vonalakban nagyobb lenne az összhang. Ha egységesebb szerkezetűek, arányosabb felépítésűek lennének az egyes korszakokat bemutató tanulmányok. A szerkezeti, szerkesztési kérdéseknél időzve, mindenképpen szóvá kell tenni a gyakori átfedéseket. Az alkorszakok kezdő és végpontjain bizonyos adatok kétszeri szerepeltetése (pl. az 1895. évi mezőgazdasági összeírás adatai a 6. és 7. kötetben egyaránt előfordulnak) elkerülhetetlennek látszik ugyan, a különféle módon ismétlődő jellemzések és általánosítások azonban talán kiküszöbölhetők lettek volna. Pl. a szürke magyar marha tulajdonságait s a fajtaváltást szinte szó szerint egyező szöveggel említik a kiegyezést követő időszakról és a századfordulóról szóló elemzések. Akadnak egymásnak ellentmondó adatok is. Az előbb említett tanulmány szerint pl. az első tejszövetkezet Vas megyében, az utóbbi szerint Baranyában létesült. A felesleges átfedéseket, ismétléseket és ellentmondásokat az átfogóbb szerkesztési gyakorlat feltehetően kiszűrhette volna. A szerkezeti kérdések „gyorsmérlege" után témakörünk néhány figyelemre méltó tartalmi vonásáról ejthetünk még szót. Az 1890—1914 közötti időszakra vonatkozó feldolgozás kivételével, más-más mértékben, nem egyenletesen ugyan, de az egyes kérdések vizsgálata során a szerzők túltekintenek a korabeli Magyarország határain. Az egyező és eltérő vonások kiemelésével próbálják kijelölni a korabeli Európában a magyar mezőgazdaság helyét. Ez az Európára tekintő figyelem különösen aktív és rendszeres a kiegyezést
