Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

1282 BESZÁMOLÓ II. Ipar, mezőgazdaság MÓZES MIHÁLY A kapitalizmus időszakának ipartörténeti kutatása szempontjából a Magyarország története VI., VII. és VIII. kötete fontos — néhány fejezetét tekintve —.összegező vállalkozás. Támaszkodnak e kötetek az előző évtizedek „gazdaságtörténeti megújulásának" eredményeire, az ipartörténeti kutatások nagy fellendülésére. Örvendetes, hogy a gazdaság- és társadalomtörténet a kötetekben már nem mostohagyerek, s az ipartörténet is megkapta méltó helyét. Mindez jótékonyan befolyásolja a Magyarország története történetszemléletének komplexitását. Feltűnnek ugyanakkor az elmúlt egy-két évtized ipartörténeti vitái is. A szerzők nem képviselnek — főleg az abszolutizmus- és a dualizmuskori iparfejlődés megítélésében - közeli, összebékíthető álláspontokat. A „függő fejlődés" megítélése, 19. századi változatainak értékelése tekintetében Szabad György és a dualizmuskori fejezeteket író Katus László között igen számottevő a véleménykülönbség. Nehezíti a helyzetet, hogy a függő fejlődés témakörének 20. századi gazdaságelméleti irodalmában is egészen különböző álláspontok élnek egymás mellett. (Prebitsch, Lewis, Hirschman, Balogh, Furtadó, Myrdal avagy velük szemben Viner, Meier, Baldwin koncepciói). Szabad György a VI./l. kötetben írt tanulmányában (Az önkényuralom gazdaság- és társadalompolitikája) azt a nézetet képviseli, hogy Magyarország „betagolódása" a birodalom gazdasági közösségébe káros volt, amennyiben így nem a „partnerek megválasztásának lehetőségét biztosító önrendelkezés alapján" alakíthatta ki a tőkés fejlődés kibontakoztatására irányuló gazdaságpolitikáját. Szabad György szerint hazánk e gazdasági közösségben „a nem egyenrangú partner" jellegzetes példájává vált ... A birodalmi gazdasági közösség megítélésében más utat jár Katus László, aki a VI./2 kötetben megállapítja, hogy „a kiegyezés előtti évtizedekben a gazdasági növekedés elsősorban azzal függött össze, hogy Magyarország egyre szervesebben kapcsolódott az európai nemzetközi tőkés gazdaság vérkeringésébe". .. „ . . . gyors ütemben növekedett a nyersanyagtermelés és az agrárkivitel... s ez magával sodorta a gazdaság egyéb ágait is." Nehéz lenne Szabad György autonóm és független fejlődésről alkotott elképzelését elfogadni és károsnak minősíteni a komplementer jellegű fejlődést. A komplementer fejlődés ugyanis a 19. században és Európában más lehetőséget jelentett, mint a mai fejlődő világban. (Ld. ezzel kapcsolatban Berend—Ránki: Gazdasági elmaradottság, kiutak és kudarcok a XIX. századi Európában). Különbözik az iparfejlődés belső logikájának megértésében és feltárásában is a két szerző egymástól. Katus László nagyon sok szempontú, rendkívül alapos és egy sor területen új szempontokat is hozó tanulmányában feltárja és elemzi a fejlődés külső indukáló tényezőit és a belső folyamatokat. Feltárja az iparfejlődés (és az ipari forradalom) vezető szektorait és a továbbgyűrűzés folyamatát. Szabad György felsorol, iparágakat jellemez egymás mellett (és egymástól külön) nem érzékeltetve azokat a kölcsönhatásokat, amelyek az iparon belül megindultak. A hazai „paraszti szövő- és fonóipar" viszonylag gyors elsorvasztásából vezeti le a Lajtán túli textilipar „fellendülését és forradalmasodását", miközben elhanyagolja a tőkés nagyipar