Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

1274 BESZÁMOLÓ Magasszintű elméleti igényesség, fogékonyság és nyitottság jellemzi tehát a kötetet, amely nyitottsága ellenére sem válik az elméleti eklekticizmus gyűjteményévé, hanem a magyarországi kapitalista fejlődés e periódusának legjobb marxista interpretációját adja. A kötet nagy része erősen nyitottnak tűnik az Annales-iskola irányába, azt is bizonyítandó, hogy a haladó polgári történetírói irányzatok eredményei nem veszélyeztetik feltétlenül a marxista történetszemlélet fundamentális alapjait, sőt valóságközeibe hozhatnak merevnek tűnő alaptörvényeket. Túllép mindenféle szemléleti egyoldalúságon, minden monokauzális értelmezésen. Kauzális hierarchiát épít, és a kauzális összetevőket a valósághűség, nem pedig egy teoretikus, apriorisztikus tétel szerint variálja. Ez az elméleti — teoretikus igény is eredményezi, hogy az egyetemes — integrált látásmód itt leginkább megvalósul. Egyrészt azáltal, hogy a politika, a gazdaság az irodalom, a képzőművészet stb., nem megannyi különálló terület, a kötetben megvalósul a rekonstruált valóságelemek közötti öszszefüggések, szabályszerűségek, törvényszerűségek, a társadalom mozgásának totális szemlélete, másrészt a kötet azt a szemléleti alapállást képviseli, hogy a kor történetében a nemzeti-állami izoláltságnak minimálisak a lehetőségei, a működő erők a fundamentális kérdések megoldásában végül is nem elsődlegesen nemzetiek, a történelem tanulmányozásának érthető egysége túllépi a nemzeti állami kereteket. A kötet szerzői megszállott nyugtalansággal gyomlálgatják a nacionalizmus és az absztrakt internacionalizmus gyökereit, miközben nem feledhetik: későbbi korszakok az erőszakos, tudatos asszimiláció tekintetében nemegyszer versenyben maradnak a századfordulóval. Mégis megkérdezném: a szlovák, román, a jugoszláv történetírásnak nincs-e több olyan eredménye, amelynek esetleges felhasználása csökkenthetné a jelenségek „egyoldalú megítélésének látszatát". Továbbá: a külpolitikai fejezetek szervesen kötődnek-e a kötet anyagához, vagy inkább színvonalas diplomáciatörténeti kivonatot adnak. Vajon a valós arányoknak megfelelően érzékelteti-e a kötet, hogy a nemzeti eszme szerinte összetörte az osztályfrontokát: pontosabban azt a tényt, hogy a nacionalizmus vallássá mitizálódik, talán jobban dokumentálni kellett volna. Közgondolkodást is formálhat továbbá az az alapelv, amely egy tradicionálisan értelmezett marxista értékkategória objektivitását és történeti érvényességét kérdőjelezi meg. A kötet az állam és az osztályérdek között nem lát kizárólagos mechanikus összefüggést, az államot nemcsak mint az uralkodó osztály erőszakszervezetét minősíti, hanem relatív önállóságát, viszonylagos önmozgását is érzékelteti. Tudománytörténetileg is jelentősnek tekinthetők a kötet társadalomtörténeti fejezetei. Az itt képviselt társadalomtörténeti értelmezés nem szegényedik társadalmi mozgalmak történetévé, hanem arra törekszik, hogy a történelmet társadalmi totalitásában közelítse meg, mindezt a legkülönbözőbb társadalomtudományok eredményeinek és módszereinek felhasználásával. A kölcsönhatás és az elkülönülés jegyében egyaránt kiemelendő itt a szociológia teoretikus és empirikus irodalmának, eredményeinek figyelembe vétele, továbbá a német társadalomtörténetírás szempontjainak alkalmazása. A kötet konzekvensen feloldja a sokáig erőteljesen az absztrakció jegyében értelmezett merev, zárt osztálykategóriát, az osztályhoz tartozást nem tekinti a kötődés feltétlenül domináns elemének. A különböző réteg- és csoportképző tényezők, a rétegspecifikus vonások, a társadalmi mobilitás elemzésével messze túllép egy statikus társadalomtörténeti csoport-modell keretein, és a társadalmi struktúra valósághű történeti analízését nyújtja, az életmódra vonatkozó vizsgálat eredményei egyenesen életközeibe hozzák a kor társadalmát. Nagyon fontos lenne, hogy a