Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

BESZÁMOLÓ 1273 művei, Kemény politikai publicisztikája, később Asbóth, Schvarcz Gyula művei, vagy a politika tudományának kialakulása, benne Kautz Gyula politikai kézikönyvei. Fontos sajátosság a Közép-Kelet-Európa centrikus ábrázolás, a kétközpontú birodalom nyugati feléhez fűződő kapcsolatok kimunkált rajza és a hazai nemzetiségi viszonyok elfogulatlan, elemző áttekintése. IRINYI KÁROLY Bevezetésként azzal a debreceni Móricz-emlékülésen elhangzott állásponttal vitatkozott, amely szerint a dualizmus időszaka fél évszázaddal késleltette a magyarországi polgári fejlődést, s legfeljebb csak a „honfiúi búbánat kisirására" adott lehetőséget, majd néhány „impresszionista" jellegű megjegyzésre vállalkozott. Véleménye szerint az eddig megjelent kötetek közül a 7. tükrözi leginkább történetírásunk erényeit. Ez összefügg a szerzői gárda szemléletben homogénabb összetételével, a Monarchia-kutatás kiérleltebb egyetemes és hazai eredményeinek és az elméleti nyitottság nagyobb lehetőségének objektív előnyeivel. Külön is helyénvaló szólni Hanák Péter személyes szerepéről, aki aligha túlszárnyalható gonddal, mi több, ambícióval szervezte meg a kötet munkálatait, miközben saját eddigi életművét is mintegy összegezve és beépítve gazdagította a kötet anyagát. Valamennyi szerző teljesítményét is méltányolva úgy vélem: Hanáknak a kreatív marxista gondolkodók nyugtalan, örökké kérdező és kételkedő intellektusa nélkül ez a kötet aligha születhetett volna meg. Nem egyszerűen csak új információanyagot zúdít az olvasóra, nem kiegészített ténytömeg, hanem koncepcionális új eredményeivel, amelyek lényegi előrelépést jelentenek az egyáltalán rekonstruálható történeti valóság irányába, a korra vonatkozó ismereteink átalakítására, szemléletformálásra is alkalmasak. Aligha túlszárnyalható a kötet tartalmi töltését szolgáló, kompozíciós egységet teremtő képanyagszerkesztés is. A történeti tudat formálásának igényével lenyesegeti a dualista monarchia megítélésének végleteit. Polémikus jellegű interpretációja után a monarchia nem szépülhet a modern integráció történeti modelljévé, de nem is az a börtön, amely teljesen lehetetlenítette a magyarok és nemzetiségiek számára a polgárosodás, a nemzeti szerveződés feltételeit. És ezzel összefüggésben, egyik rendező személeti pillérnek tűnik: a történelem nem egyértelműen racionális folyamat, számol a relatív történelmi igazság tényével, hogy tudniülik a dualizmus korában nemcsak egymást erősítő nacionalizmusok, hanem nemzeti igazságok álltak szemben egymással. Az értékorientáló új minőséget is képviselő kötet legfőbb elméleti-módszertani értékének a determinizmust megkérdőjelező alapállást, az alternatívákban való gondolkodás igényét tartom. A tradicionális korszakértelmezések egydimenziós jellegét ez a szemléleti alapvetés bizonyára megzavaija, holott itt semmi egyéb nem történik, mint hogy a történész egyszerűen csak számol egyrészt a valósággal, másrészt a marxista filozófiával. A történelmet tényleg csak a vaüásos történetszemlélet és a szekularizált messianizmusok foghatják fel zárt, végcél-értelmű folyamatnak. A haladás nem lineáris, a történelem általában sem célba tartó folyamat. Ha a történész nem számol erőteljesen az alternatívákkal, akkor kialakulhat annak a látszata, mintha a marxista történetszemlélet nem volna más, mint a keresztény történetfelfogás szekularizált változata.