Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Vita a Magyarország története 6-7-8. kötetéről 1263/VI

BESZÁMOLÓ 1271 ségéről alkotott illúziók felerősödése korában egymagában kevés vonzóerőt gyakorolt. Már a dualizmus, majd a későbbi fejlődés történelmi tapasztaltainak távlatából megállapítható, hogy mind a nemzeti-nemzetiségi, mind az egyéni szabadságjogok fejlődése szempontjából a lokális autonómiák a reális garanciák alapját képezik. Olyan mozzanatok ezek, amelyekhez a progresszió táborának a megváltozott történelmi körülmények között is mindegyre vissza kellett és vissza kell nyúlnia. VELIKY JÁNOS A Magyarország története szintézis hatodik kötete minden megelőző történeti összefoglalásnál alaposabb és differenciáltabb képet fest a magyar 19. század másik feléről. A kötet nagy szemléleti eredménye, hogy a korábbi politikacentrikus ábrázolással szakítva a gazdaság- és társadalomtörténet alapvető folyamataira helyezte a hangsúlyt. Az erről szóló fejezetek alapozzák meg aztán a polgári fejlődés egységes ábrázolását, és teszik lehetővé, hogy 19. századi fejlődésünk elemei — a valóságot megközelítően -, súlyuk szerint a helyükre kerüljenek, és szerves egységgé álljanak össze. A kötet belső arányai, a belső tagolás elvei lényegében és kellően visszatükrözik a tárgyalt problémák jelentőségét. Az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról szóló fejezetek szerzője az európai történeti fejlődés maximumát alkalmazza mérceként, ilyen szempontokra támaszkodva minősíti a hazai átalakulást. Persze a magyar polgári forradalom — reformkori előzmányeit is számba véve - korhoz és társadalomhoz kötött fejlődés megalapozására vállalkozott. A politikában, a társadalomban hozott alapvető fordulatot: összeroppantotta a feudalizmus jogi-politikai rendszerét, és felzárkóztatta Magyarországot Európa polgári rendszereihez. A forradalmi eredményekkel járó fordulat az érdekei szerint liberális reformok bevezetésére hajlandó nemesség többségi vezetésével történt, egy soknemzetiségű társadalomban, Európa elmaradott, konzervatív felében - mindez roppant ingatag alapokat teremtett, és korántsem kínált határtalan cselekvési lehetőséget a hazai polgári forradalom számára. A kötet legsikerültebb főfejezete az önkényuralom és abszolutizmus korszakáról szóló rész. Szerzője kortörténetet írt; figyelme kiterjedt a másfél évtizednyi időszak gazdaságára, társadalmára, politikájára, eszméire és kultúrájára egyaránt. Az egyes problémakörök nem utólagos történetírói konstrukcióban, hanem a korviszonyok - kutatói specializálódást korántsem tisztelő - igen összetetten szerveződő csomópontjaiban helyezkednek el. Ábrázolásmódja differenciált és kiegyensúlyozott. Jellemző rá a rendkívüli információgazdagság: pontos tájékoztatást kaphatunk többek között kormányzati politikáról, politikusok egész hadának pályájáról, a társadalom anyagi viszonyairól és hangulatai hullámzásáról - ez a főfejezet az adott korszakra vonatkozóan kézikönyvként használható. Az 1867 és a századforduló közötti időszakról szóló fejezetek az ipari forradalmat közvetlenül előkészítő, megalapozó évtizedek történetét összegezték: a polgári államberendezkedés megformálódását és működését bemutató politikatörténeti fejezet, a polgári fejlődés 48—49 mellett döntő fontosságú fordulata, az ipari forradalom felé haladó