Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Glatz Ferenc: Számvetés (Eredmények; tanulságok a Magyarország története eddigi munkálataiban) 1244/VI

1262 BESZÁMOLÓ amelyet majd a tudománytörténet értékel - ha erre érdemesnek tartja. Annyit azonban a jelen toleráns tudományszervezője is lát: ezek elhatalmasodása egyes esetekben a szokásosnál is jobban lassította vállalkozásunk elkészítésének ütemét. Az elmúlt tervperiódust nem utolsósorban a legkevésbé látványos, de sok aprómunkát adó belső szerkesztések, kiegészítések jellemezték. Nem adnánk megközelítően sem hű képet a sorozat készüléséről és a létrehozásával járó gondokról, ha ezekről nem tennék említést. 1. Agyakorlati szerkesztési munkák máris beigazolták,hogy a sokszerzős kötetek esetében (elsősorban az éppen megjelent, ill. megjelenés előtt álló kötetek) jóval több időt kellett a szerkesztésre hagynunk, mint amennyit erre az első ütemtervekben előirányoztunk. Bebizonyosodott: a legkörültekintőbb szerzői viták ellenére is a szerkesztés nem egyszerűen a különböző kéziratok összeillesztését jelenti, bizonyos formai követelmények érvényre juttatását, hanem kiegészítések utólagos készíttetését, átírásokat, szövegrészek más fejezetekbe történő áthelyezését. Általános tapasztalat, hogy a szerzőktől átvett kéziratok ,/elszerelkezettsége" többféle kívánnivalót hagy maga után. Sok esetben szinte érthetetlenül marad el a szöveg írása közben felhasznált láthatóan gazdag forrásanyag és szakirodalom idézése a jegyzetekben. A többször alig néhány címből álló bibliográfiák alapos kiegészítése-egységesítése az Intézet Tudományos Információs Osztályának feladata lett. 2. Ha korábban azt mondottuk, hogy a kéziratok elkészítése mennyi nem várt, és pontosan nem tervezhető tényező szerepére vetett fényt a történetírói munkában, akkor ugyanezt elmondhatjuk a szerkesztésre is. Most, a tapasztalatok birtokában látjuk csak: a már említett kiegészítések, a szövegek gondolatmenetének szinkronba hozása, a rendkívül szerteágazó technikai munkálatok adta nehézségek kontúrjait. Azt is látjuk: nemcsak, hogy a kész kéziratok összessége még nem „kötet", de a kéziratos „kötet" és a nyomásra adható kötet között még igen nagy a távolság. A VIII. kötet nyilvános vitája (1974. április 26., illetve május 17.) és nyomdába kerülése között 15 hónapra volt szüksége a kiadói és a kötet-szerkesztőknek, a VII. kötetnél (kötetvita: 1976. január 12.) 16 hónapra, a VI. kötetnél (kötetvita: 1976. február 18.) 18 hónapra. Vagyis: korábbi ütemtervünk teljesítését (hogy ugyanis 1980-ra készüljön el az I—VIII. kötet) részben az is hátráltatja, hogy a nyilvános viták utáni munkálatokra nagyobb energiákat kellett és kell fordítanunk. 3. Végül itt kell megemlítenünk, hogy a sorozat technikai kivitelezése nem sikerült a legjobban; ez mind a sorozatszerkesztőségtől, mind a Kiadótól nagyobb körültekintést igényelt volna. Sajnos, a szerkesztőség kezét igen sok esetben (kurziválás, emelések stb.) teljesen megkötik a Kiadó lehetőségei. A legszembetűnőbb hibát: a már megjelent VIII. kötet hallatlan kövérségét (melynek részben az ígértnél jóval vastagabb papír, a rossz tükör és nem utolsósorban a felduzzadt terjedelem az oka), valamennyire enyhíti, hogy ennek 2. kiadása, valamint a következő kötetek félkötetekre szétválasztva jelentek és jelennek meg. * Tisztában vagyunk azzal, hogy nemcsak a történetírói termék, de maga a műveket mérlegre helyező kritika is a maga korának szülöttje : a Magyarország történetének konstrukciója a 60-as években alakult ki, s e konstrukciónak másfél évtizede kell jól működnie. A kritika, illetve önkritika természetesen már lát sok mindent: az akkori elképzelésekből mi bizonyult gyümölcsözőnek, mi hátráltatónak. Ha a mérlegre tevés e mai nézőpont nagyon is behatárolt voltát tükrözi, s ha tudatában vagyunk, mennyire kevés összefoglaló következtetésre engednek is a munkálatok jelenleg, bizonyos általánosításoktól mégsem zárkózhat el egy beszámoló. Látjuk, szakmai téren a Magyarország történetének hozadéka talán nagyobb is a vártnál. A szerzők nem egyszerűen „összefoglalták" megbízásuk pillanatában meglevő ismereteiket az adott korszakról, de új kutatásokra, gyakran a tervezettnél is nagyobb adatbázisra építették részeiket. Nemcsak a megjelent kötetek, vagy a röviden említett, még kéziratos fejezetek példái bizonyítják ezt, hanem az a számos monográfia, résztanulmány, amely a kötetek egyes fejezeteiből, néha előtanulmányaiból nőtt ki. (A Történelmi Szemle több éven át rendszeresen tett közzé