Századok – 1981

BESZÁMOLÓ - Glatz Ferenc: Számvetés (Eredmények; tanulságok a Magyarország története eddigi munkálataiban) 1244/VI

BESZÁMOLÓ 1245 rának felülvizsgálata, szembesítése a polgári tudományossággal nem történt, nem történhetett meg. A történetíró munkáját a közönségtől távoli levéltári kutatóhelyeken, könyvtárakban, dolgozószobájában végzi. Mégis akkor érez elégedettséget, ha könyveit, cikkeit az olvasók, a közönség kezében látja. A marxista történész, aki tudatosan vállalja azt, hogy műveivel a társadalom részére kívánja a történelemből nyert meggyőződését elmondani, fokozottan érez és gondolkodik így. Miért fontos ezt itt megemlíteni? Azért, mert a magyar történetírás mindig is a közgondolkodás figyelmének középpontjában állt. Nincs itt helyünk kifejteni, mennyiben rejlik e figyelem oka a 19—20. századi magyar nemzeti fejlődés sajátosságaiban, abban, hogy a társadalmi- és függetlenségi harcok kudarcai (1703-1711, 1848-49, 1918—19) a történeti Magyarország felbomlásának folyamata (1919/20) a magyar közgondolkodást a jelenüknél „dicsőbb" középkori magyar történelem és az újkori nemzeti történelem kérdéseinek újra- s újragondolása felé fordította. Tény, hogy a magyar polgári történetírás nagy összefoglalói, az ezredfordulón elkészített szintén tízkötetes Magyar nemzet története (szerkesztette Szilágyi Sándor), de nem kevésbé a két világháború között több kiadást megért Magyar történet (írta Hóman Bálint és Szekfű Gyula) igen nagy példányszámmal ott állott a korábbi magyar középosztály könyvespolcain. Különösen ez utóbbi, amely nagy tudományos apparátussal, ténygazdagsággal és igen szép stílussal íródott, gyakorolt nagy hatást a korábbi generációk gondolkodására, és gyakorol ma is, sőt a történelemtanításra is. És e generációk a felszabadulás után az új Magyarország anyagi és kulturális újjáépítésének tevékeny résztvevőivé váltak. Gondolom, így már éthető, hogy az 1960-as évek politikai konszolidációja, a marxista ideológia pozíciónak tényleges megerősödése és ebből következően a valós helyzettel való bátor szembenézés lehetősége miért indokolták, sőt sürgették egy olyan szintézis létrehozását, amelyik: 1. a dogmatizmustól megtisztított marxista társadalomfelfogás alapján, a gazdasági-társadalmi-politikai tényezők valós súlyának bemutatásával mondja el a magyar történelmet; 2. amelyik arra vállalkozik, hogy az események részletes tárgyalásával, felfogásunk kifejtése során az okadatolság tekintetében is meghaladja a korábbi történetírás teljesítményeit; 3. amelyik minden részletre kiterjedően, olvasmányos stílusban adja elő a marxista álláspontot, és így a legszélesebb olvasóközönség kezében a magyar történelem kézikönyvévé váljék. És gondolom, mindezek alapján érthető az is, hogy egy, a mai világ fejlődési méreteit tekintve kis nemzet, aránylag kis olvasóközönségre számítható történetírás ilyen nagy terjedelmű és ugyanakkor a széles olvasóközönség számára készülő szintézis készítéséhez fogott. A szerkesztés elméleti-koncepcionális kérdései Visszatekintve az elmúlt tíz esztendő tapasztalataira, elmondhatjuk: helyes megoldásnak bizonyult a szerkesztésnek egy intézményre, mégpedig a kétségtelenül legnagyobb szakmai és technikai-adminisztratív kapacitással rendelkező Történettudományi Intézetre koncentrálnia. Az viszont már kevésbé látszik egyértelműen helyes választásnak, hogy a szerzői listák összeállításánál a munka decentralizálását tekintettük alapelvünknek. Már kezdetben merültek fel aggályok azzal szemben, hogy a kötetenként megírandó 65 ívet