Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Tóth Pál Péter.Az egyetemi hallgatók mozgalmai Debrecenben (1933-1936) 1192/VI
1212 TÓTH PÁL PÉTER nista mozgalom nemzetközi taktikáját, valamint a célkitűzéseket és szervezeti javaslatokat, amelyeket a béke megvédése és a fasizmus elleni küzdelem érdekében a Komintern kongresszusa minden ország kommunistái számára ajánlott, s annak szellemében cselekedtek. Zöld Sándor és „baráti" köre* ebben a helyzetben készült az 1936. március 26-28. között az egyetem aulájában megrendezett második Debreceni Diétára. A második Diétát ugyanazok a szervezetek — az ÁBE, a SDG és a Szt. László Kör -rendezték, mint az elsőt, sőt a szervező, előkészítő egyetemi hallgatók, fiatal értelmiségiek is nagyobbrészt ugyanazok a személyek voltak, de a magyar társadalom problémáit és a társadalmi válságból kivezető utat már más módon látták megvalósíthatónak, mint egy évvel korábban. A Diétára az egyetemi ifjúság mellett a különböző pártok képviselői és a program iránt érdeklődők is meghívást kaptak. Ez tette lehetővé, hogy a hazai kommunista diákmozgalomban mindinkább vezető szerepet betöltő Donáth Ferenc — pártutasítás nélkül a debreceni diákmozgalom megismerése érdekében — Béki Ernővel Budapestről Debrecenbe utazott. Donáth Ferenc a Diéta egyik előadójától, Kovács Imrétől értesült a rendezvényről. Megérkezésükkor már Debrecenben tartózkodott a Népszava és a Szocializmus kiküldötteként Darvas József is. Donáthék célja az volt, hogy egy eleven értelmiségi mozgalomba kapcsolódjanak be, s olyan szövetségesekre találjanak, akikkel a tandíjreform mozgalmat más szinten tovább folytathatják.76 A visszaemlékezésekből — így Veres Péteréből is7 7 — a Diétéval összefüggésben Rajniss Ferenc „A zsidóság szerepe Magyarországon" című előadása és Veres Péter Rajniss előadásához kapcsolódó hozzászólása emelkedik ki. Anélkül, hogy kisebbítenénk ennek a vitának a jelentőségét, megállapíthatjuk, hogy az ún. zsidókérdés a megelőző évek vitáinak hatására 1933 decembertől — az egyetemi ifjúság egy szűk, szélsőségesen antiszemita csoportjától eltekintve — másodlagossá vált a politikailag aktív hallgatók körében. Ez tükröződött Barcza Gedeon „Magyarságunk a zsidókérdés tükrében" című előadásában is, aki megfogalmazta, hogy „egyenlő erkölcsi mértékkel kell mérni keresztényt és zsidót, és egyes zsidók hibáiért nem szabad az egész zsidóság ellen vádakat kovácsolni".7 8 A hozzászólók pedig könnyedén bizonyították, hogy a kisebbség elleni gyűlölet mindig csak az igazi nehézségek leplezését szolgálja. Veres Péter mutatott rá arra, hogy a magyar társadalomban nagyobb horderejű problémák feszülnek s a parasztságnak önmaga „fölszabadítása a legfontosabb kérdés".79 A Diétáról szóló cikkében Kovács Imre is a megváltozott helyzetről írt, s kiemelte, hogy az ifjúság ebben a kérdésben pozitív erkölcsi magatartást tanúsított.80 Annak ellenére igaz ez, hogy a közönség hitlerista érzelmű része Rajnisst karfelemeléssel üdvözölte, s hogy a bajtársi egyesületek tagjait kivezényelték az előadás meghallgatására. *Zöld Sándor szervező tevékenységével, a debreceni baloldali értelmiségi-ifjúsági csoport létrehozásával, a csoport munkájával a Párttörténeti Közlemények 1980. évi 1. számában megjelent tanulmányban foglalkozom. 76 Dr. Donáth Ferenc interjúja, 4., Béki Ernő szóbeli közlése. 7 7 Veres Péter visszaemlékezése, Pl, H-v-171. 78 DFU, 1936. március 31., 4. o. Barcza Gedeon előadását ld. Honofglalás, 1936. április 3-4. 7 9 DFU, 1936. március 31., 4. 50 Válasz, 1936. III. évf. 5. sz. 314. Kovács Imre: A debreceni diéta
