Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1175 szuverenitását, ám cserében olyan létezővé alakul át, amely összhangban áll a legmagasabb nemzeti ideákkal. Ha nem tudnánk, Codreanu fogalmazásából megtudhatnánk, hogy a nemzetté levés folyamatáról van szó, s ez érthetővé teszi, ha a mozgalom szervezője — aki egyebekben a vasfegyelem híve és a terrort, az erőszakot távolról sem veti meg - előtérbe mégis az új embertípus kialakítását helyezi, és a program kidolgozásával kevesebbet törődik. (Ebben azonban más fasiszta vezetőktől sem különbözik annyira, mint hinni lehetne, tekintettel arra, hogy a programadásban a többiek is csak a látszat szerint voltak buzgók, deklarációik azonban alig tartalmaztak valóságosabb programot, mint Codreanu nyilatkozatai.) Ennek az új embernek azonosulnia kell a románság erényeivel, s ha ezt eléri, úgy alkalmas lesz arra, hogy minden problémát megoldjon, s minden követendő programot kidolgozzon. A vezér a nép szellemi állapotát testesíti meg, a nép magatartásának leképezése, aki nem azt teszi, amit tenni akar, hanem azt, amit tennie kell. A nemzeti önazonosítás gyakorlatilag belső honfoglalást jelentett a romániai idegen lakossággal szemben. S amint a Vasgárda vezető csoportja a 30-as években a hatalom felé lépkedett, elkerülhetetlenné vált, hogy a szóban forgó idegenekről a zsidókon túlmenően is nyilatkozzék. A romániai kisebbségekre vonatkozó fejtegetések és programjellegű nyilatkozatok a gárdista ideológiára Cuza gondolatvilágához képest szintén új vonásokat hordanak fel. A nemzetek természeti hierarchiájából indulnak ki, de a kisebbségek esetében nem jutnak a „természetes elkülönítés" oly egyértelműségére, mint a zsidókkal kapcsolatban. Lehetőnek vélik a kisebbségekkel az együttélést, azzal a feltétellel, hogy megelégszenek a földműves státussal, és bizonyítják a románsághoz tartozásukat. Egyenlő jogokra viszont csak akkor számíthatnak, ha — mint Mo^a írta — „légionáriusokká lesznek, és szenvedve a Légióért és a románság újjászületéséért, ilyenformán egyszer s mindenkorra belegyökeresednek a mi sorsunkba és földünkbe". Másként szólva, jogegyenlőségre annak van kilátása, aki nemzeti voltát feladja. Azok a kisebbségiek viszont, akik erre nem hajlandók, rendkívüli intézkedésekkel néznek majd szembe. Polihroniade szerint leginkább a magyarok, bolgárok és ukránok esetében kellett ilyen ellenállásra, s következésképpen a velük szemben alkalmazandó kivételes rendszabályokra számítani.5 3 Az olasz nacionalizmus és a fasizmus Nemzeti válság, mint a fasiszta ideológia szervező központja, szituáltság, mint kiváltó erő, különösképpen világossá válik az olasz esetben.5 4 Mussolini fasizmusa genezisében az eddig vizsgált áramlatoktól lényeges eltéréseket mutatott, a nacionalista szellemi irány hagyományai pedig Olaszországban gyengébbek, ritkább közegűek és fiatalabbak is 53 Ion Mofa cikke in: Axa, 1933. okt. 15. és Mihail Polihroniade uo. 1933. jún. 15. Általánosabb értelemben a nemzeti kérdésről: Vasile Marin: Crez de generajie, Bucurejti 1937. 200-201. 5 4 Az olasz fasizmus eredetével foglalkozó irodalomból itt csak néhány szintetikus művet tudunk említeni; azokat, amelyeket a kérdés átgondolásában leginkább alapul vettünk. Ezek: Federico Chabod: L'Italia contemporanea (1918-1948) Einaudi, Torino, 1961 (magyarul: Olaszország története, Gondolat K. Bp., 1967.); Gaetano Salvemini: Scritti sul fascismo, Milano, 1963 (2. kiad.); Luigi Salvatorelli — Giovanni Mira: Storia nel periodo fascista d'Italia, Einaudi, Torino, 1956; Enzo Santarelli: Storia del movimento e del regime fascista, I. k. Roma, 1967\ Robert Paris: Les Origines du fascisme, Flammarion, Paris, 1968; Renzo De Felice: Mussolini il rivoluzionario 1883-1920, Einaudi, Torino, 1965 ; uő: Mussolini il fascista. La conquista del potere. 1921 -1925, uo., 1966.
