Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I

WERBÖCZI ÉS A PARASZTHÁBORÚ 113 A felsorolt tételek, (a román parasztoktól szedett juhötvenedtől eltekintve) a regálékból származó bevételek, az uralkodók „rendes" — vagyis az alattvalók hozzájárulása nélkül behajtott — jövedelmeinek fő forrásait képezték. Az összevetés arról tanúskodik, hogy ezeket illetően Werbőczi szeme előtt nagyjából a tervezete készítésének idején Mátyásnak tulajdonított összegek lebegtek, még ha azok egyik tételét jócskán, egészét némileg meg is toldotta képzelete. Fantáziáját azonban nem itt engedte igazán szabadjára. A tervezet nemcsak a regálé-jövedelmekben kívánta elérni vagy éppen meghaladni a példának tekintett bevételt, hanem arról is gondoskodott, hogy a rendes jövedelmek egészét oly mértékben növelje, hogy az uralkodó lemondhasson rendkívüli jövedelméről vagy legalábbis annak egy részéről. Rendkívüli jövedelme a jobbágyok adójából származott, s ezért a jobbágyok urainak készségétől függött. Mátyás óta vált rendszeressé, hogy a nemesek országgyűléseiken segély (subsidium) vagy hozzájárulás (contributio) címen és néven jobbágyportánként általában évi 1 — 1 forintot ajánlottak fel uralkodójuknak. Ez adott a nemeseknek jogot is, okot is arra, hogy beleszóljanak az uralkodó pénzügyeibe. Miként 1518. évi tolnai országgyűlésükön világos nyíltsággal megfogalmazták: azért követelték a királyi jövedelmek „rectifícatióját", hogy „a királyi felségnek ne kelljen többé minket a subsidium felajánlására ösztönöznie". A cél nem látszott elérhetetlennek. Legalábbis papíron. Az 1516. évi velencei követjelentés 300 000 dukátra becsülte a behajtható, az 1519. évi 200 000 dukátra a Mátyás idején ténylegesen behajtott adót. Az előbbiből ki lehet számítani — az adót a megjelölt maximális összeggel véve —, az utóbbi meg is adta (a Jagelló-korban konstruált) Mátyás rendes és rendkívüli jövedelmeinek összegét. Az alábbi táblázatban ezek mellé állítom Werbőczi tervezett bevételeinek summáját, lefelé kerekítve, a hozzávetőlegesen megadott összegek közül a kisebbel számolva, és természetesen nemcsak a szabad városok megnevezetlen összegű adóját, hanem a különböző hagyatékokból alkalmilag szerezhető pénzt is figyelmen kívül hagyva. (Mellesleg, mintegy a háttért aláfestendő említem csupán meg, hogy mindkét jelentés 140 000 dukátra becsülte II. Ulászló, illetve II. Lajos évi összbevételét.) Mátyás magyarországi évi összbevétele A LEO 233/3 tervezett évi összbevétele Az 1516. évi jelentés szerint Az 1519. évi jelentés szerint A LEO 233/3 tervezett évi összbevétele (300 000 dukát adóval) 940 000 dukát (200 000 dukát adóval) 800 000 dukát (adó nélkül) 1 090 000 ft íme, fehéren-feketén: Mátyás (képzelet növelte) bevételei adó nélkül is elérhetőek, sőt túl is szárnyalhatóak. Ehhez azonban nemcsak a tényleges számok és reális számítások kényelmetlen nyűgét kellett levetni, hanem új pénzforrásokra is szükség volt. A szárnyaló fantázia nagyon is céltudatosan jelölte meg a pénzszerzés újabb lehetőségének két fő irányát: 1. Mindennemű fölhalmozott tőkét és abból származó bevételt ki kell sajátítani. 2. Nagyobb terheket kell hárítani a „király jobbágyainak" nevezett rétegekre. 8 Századok 1981/1