Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Hermann Zsuzsa: Egy pénzügyi tervezettől a Hármaskönyvig (Werbőczi és a paraszt háború 108/I
114 HERMANN ZSUZSA Az első feltétel teljesítésének legfőbb célpontjául — sok lehetőség nem lévén — magától értetődően kínálkozott a korabeli Magyarország egyetlen jelentős tőkét forgató vállalkozása, a Fuggerek és Thurzók közös besztercebányai rézüzlete. Az ebből kisajátítható haszon összegének megállapításánál a tervezet alkotója szükségképpen képzeletére, illetve a keringő mendemondákra volt utalva, hiszen sem neki, sem másnak nem nyüt módja arra, hogy beletekintsen a vállalkozás üzleti könyveibe. A tervezet tanúsága szerint, készítésének idején arról is nagyon kevesen tudhattak csak, hogy a Thurzók afféle csendes társai voltak csupán a tőkeerősebb félnek, az augsburgi Fuggereknek. Nem valószínű, hogy Werbőczi diszkréten hallgatott volna az utóbbiakról, ha értesült volna a Thurzókkal először 1495-ben kötött, a vállalkozást megindító szerződésükről s annak felújításairól és kiegészítéseiről. Az egyezségek a besztercebányai rézüzlet hasznának és működtetésének megosztásáról intézkedtek. A nyereséget a Fuggerek és Thurzók mindvégig ( 1526-ig) megfelezték egymással, az irányítás azonban, különösen az alapító Thurzó János halála után, azaz 1508-tól kezdve, mindinkább az augsburgiak kezébe került. A beavatatlanok számára észrevétlenül, mert Magyarországon egészen 1515-ig kizárólag a Thurzók, a körmöcbányai pénzverő kamara bérlői és ispánjai képviselték a vállalkozást, ők kötötték meg a bányák birtokát biztosító bérleti szerződéseket, s ők kapták az üzem zavartalan és nyereséges működését elősegítő királyi privilégiumokat.8 Mintegy tizenegy évvel a tervezet készítése után már többet tudott a nemesség e vállalatról. Az 1525 júniusában Hatvanban tartott országgyűlés a király számára sajátította azt ki, és dekrétumában űzte ki az országból a Fuggereket. Ugyanez az országgyűlés fosztotta meg hivatalától Báthori István nádort, és választotta nádorrá Werbőczi Istvánt. A kisajátítás után, 1526-ban kimutatást készítettek a besztercebányai rézbányák jövedelméről. Az ugyancsak a LEO-ban őrzött kézirat adatainak az ad hitelt, hogy a kitermelt réz és ezüst mennyiségét illetően szinte teljesen megegyezik a Fuggerek számadásaiban szereplőkkel.9 A kimutatás szerint a bruttó nyereség 187 727 forint volt, amelynek csaknem fele, 91 875 forint az ezüst pénzzé veréséből származott. Ez lehet az oka annak, hogy a kiadások levonásával kapott 62 425 forintos haszon jócskán meghaladta a Fugger—Thurzó vállalkozás harminc esztendei nyereségének 28 000 forintos évi átlagát. Szinte fölösleges hozzáfűzni, hogy lényegesen közelebb állt azért ehhez, még inkább a vállalkozás legmagasabb, 1507 és 1510 között szerzett 71 300 forintos vagy 1510 és 1513 között nyert 47 700 forintos évi átlagához, mint ahhoz a 300 000 forinthoz, amelyet Werbőczi szerint a király évente csupán a rézből „könnyen nyerhet", ha elveszi azt a Thurzóktól. A besztercebányai jövedelemkimutatás az 1526-os esztendő elején készülhetett. Ez év májusában ugyanis a Fuggerek visszakapták a bányákat, és egymagukban — a Thurzók nélkül — folytatták üzletüket. A besztercebányai rézüzem néhány hónapos kisajátítása: ez lett az eredménye a tervezet javaslatai közül az egyetlennek, amely a gyakorlati megvalósítás stádiumáig eljutott. 8Hermann Zs.: Jakob Fugger. Bp., 1976. (Életek és korok.) 128-152. 9 LEO 36. A kitermelt, különböző minőségű réz mennyiségét évi 28 000 mázsával, az ebből nyert ezüstöt 10 625 márkával adja meg. A Fugger-Thurzó vállalkozás elszámolásai szerint 1495 és 1526 között a kitermelt réz mennyiségének évi átlaga 26 400 mázsa, a belőle nyert ezüst évi átlaga 10 800 márka volt. (Hermann Zs. i. m. 156-157.)
