Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
1170 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS ták tőlük az italmérési, majd a házalási engedélyt. Nagy többségük tehát városokban, s ebből a legnagyobb rész a nagyvárosokban élt. Nyomorgott, s a túlélés egyetlen biztosítékát másban nem láthatta, mint a hagyományaihoz és vallásához való ragaszkodásában. Az össztársadalmi helyzet kényszeríti ki tehát, hogy a zsidók idegenek maradjanak, az állami restrikciók ezt hatékonyan alátámasztják, a nacionalista sajtó, az antiszemita áramlatok pedig rámutatnak: íme az idegen, íme a „keleti" zsidó. A antiszemitizmus kiterjedt társadalmi és ideológiai jelenséggé válik, a szellemi és politikai áramlatok többsége azonban mégsem körülötte szerveződik. Nyilvánvaló például, hogy a liberális áramlatban nolens-volens megtűrt elem lehet csupán, előtérbe azonban nem kerülhet. Fontos helyet kap az agrárius gondolatban, de mégis másodlagos marad. Iorga történeti-politikai felfogásának nevezetes részlete, a legfontosabb azonban mégis az expanzió, aminek az antiszemitizmus alárendelődik. Egyedül Cuza az, aki legfőbb rendező elvvé az antiszemitizmust avatja, s Románia minden gazdasági, társadalmi és politikai problémáját alapjában innen magyarázza. Mindemellett ebben a vonatkozásban ő nem állt meg a xenofóbiánál, sem az általános nemzeti és gazdasági szempontoknál. Cuza faji alapokra helyezkedett, s természeti törvényt vélt felfedezni a fajok elkülönítésében. A román parasztot mint a fajiság őrzőjét akarta megmenteni. Úgy vélekedett, hogy a román nép csak akkor lelheti meg hazáját, ha a zsidókat eltávolítják köreiből, vagyis ha kiüldözik Romániából. Ehhez a rendező elvhez kapcsolta antiliberalizmusát, aminek helyébe irányított állami gazdaságpolitikát követelt, összekapcsolva mindkét elemet a parasztság helyzetének megváltására irányuló programmal, amit a poporanismul-tól kölcsönzött, s behelyezte ezt az egész belső társadalmi összefüggést abba a nagyobb — és ezúttal már külsődleges - keretbe, amit az általa is kívánt Nagy-Románia megteremtése jelentett. Ez volt röviden és vázlatosan a cuzizmus a,háborús győzelmet megelőzően. Milyen lényeges változások következtek be Romániában a háború után? 1919-1920-ban a román uralkodó körök területi követelései a román nemzeti egység határain túl kielégültek. Ha maradtak is vissza további vágyak, ezek semmiképpen sem voltak oly jelentékenyek, hogy köréjük akár ideológiát, akár szervezkedést lehetett volna építeni. Ez az elem, mint a nacionalista jobboldali ideológia építőköve, szétporladt. Átmenetileg beszűkültek a populista irányzat lehetőségei is, mivel a liberális kormány végrehajtott egy volumenében nem jelentéktelen földreformot, s ezzel mind a paraszti elégedetlenséget, mind az agrárius mozgalmat lefékezte átmenetileg. A nacionalista jobboldal, s ezen belül a cuzista ideológia korábbi tartalmának lényeges tartópilléreit veszítette el. Feltettük, hogy a fasiszta ideológia formálódásában általános értelemben a viszonylagos elmaradottság által megtámadott nemzeti lét kérdése, szűkebb értelemben pedig a konkrét nemzeti problémák fejeződnek ki. Románia esetében hozzá kell tennünk ehhez, hogy e vonulat általános és konkrét megjelenése nem paralell, hanem széttartóan evoluált. A gyakorlati nemzeti problémák lépésről-lépésre megoldódtak, ezzel szemben az elmaradottság mérve és a nemzeti egység belső megszervezésének nehézsége csak növekedett. 1918 után pedig egy olyan objektív helyzet állt elő, amely lehetetlenné tette, hogy a belső problémák megoldását á további kiterjeszkedéshez, s egyáltalán külső feltételekhez fűzhessék. Egy sajátos helyzet következtében a győzelem még arra sem szolgált, hogy legalább átmeneti megnyugvást okozzon. Elégedettség helyett a háború utáni első évek politikai atmoszféráját az idegesség, elégedetlenség jellemezte. Szerepet játszott ebben,
