Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1161 rozott, hogy ilyen mozgalom a többi hasonlóval együtt keletkezzék. A többi között ennek a mozgalomnak a jövője is esetleges, és sorsát csak a német történelem további fejleményei döntik el. Ahhoz, hogy a náci vagy fasiszta ideológia — sőt, egyáltalán bármilyen ideológia — átütő hatást éljen el, megfelelően hangolt tömegek mellett szükségesnek látszik, hogy olyan rendező elvre találjon, amelyet mint céltudatot teljes határozottsággal mutat fel, megkülönböztetett módon képvisel, s plauzibilisként mind az úgynevezett tömeggel, mind a társadalom számottevő vezető csoportjaival el tud fogadtatni. Míg Németországban a náciknak ez sikerült, Ausztriában voltaképpen egyetlen áramlat sem érte el. Osztrák változatok A DAP utódja, az 1918-ban Deutsche Nationalsozialistische Arbeiterpartei3 9 néven újjáalakult szervezet változatlanul képviselte korábbi ideológiáját, ami biztosította a szoros kapcsolat lehetőségét a németországi náci párttal, de ugyanakkor súlyos vitákat is kiváltott a Hitler által bevezetett szervezeti újítások felett, amelyeket az osztrák náci vezetők, és elsőként Walter Riehl, vonakodtak követni. Ausztria új politikai helyzete egyszersmind lehetetlenné tette, hogy a pángermán DNSAP az osztrák szélsőjobboldal gyűjtőmedencéjévé váljon. Nehezítette ezt a weimari köztársaság léte, s útját állta, hogy az egyesülés gondolatának 1918 után az osztrák szociáldemokrácia lett a legfőbb letéteményese. Ez a helyzet majd csak Weimar haldoklása és főként Hitler uralomra jutása után változott meg, ekkorra viszont az osztrák náci mozgalom már minden önállóságát elveszítette, és az NSDAP fiókszervezetévé vált. Egyéni karakterisztikus ideológiai arculatot azonban a lényegesen önállóbb Heimwehr-mozgalom4 0 sem tudott kialakítani. A Heimwehr több ellenzője a mozgalom ideológiájának a nácizmustól és a fasizmustól való különbözőségét hangsúlyozva, az elhatároló motívumokat bizonyos részletekben keresi. így a fajteória hiányában, a 3 9 Az ausztriai áramlatokra vonatkozó irodalomból itt azok közül a művek közül jelzünk egyeseket, amelyek a korai Heimwehr szellemi arculatáról is szólnak. Benedikt, i. m. 359-368.; Hanis Mikoletzky: österreichische Zeitgeschichte. Az osztrák klerikofasizmus problémájához, in: Történelmi Szemle, V. évf. 3-4. sz. 1962, 545-550.; Ludwig Jedlicka: The Austrian Heimwehr, in: Walter Laqueur-George L. Mosse (kiad.): International Fascism, 1920-1945, in: The Journal of Contemporary History, T/l, 1966. Von Ende der Monarchie bis zum Abschluss des Staatsvertrags 1955, österreichischer Bundesverlag, Wien - München, 1962; Gerhard Jagschitz: Faschismus und Nationalsozialismus in Österreich bis 1945. in: Fasizmus a Europa, Medzinarodni symposium. Vydal Historicky ústav CsÁV ν srpnu 1969 (Fascisme and Europe, International Symposium. Ed. by the Institute of History Chechoslovak Academy of Science August, 1969.); K. R. Stadler: Austria, in: S. J. Woolf: European Fascism, London, 1968. 88-100.; Felix Kreissler: Von dem Revolution zur Annexion. Österreich 1918 bis 1939, Europa, Wien - Frankfurt - Zürich, 1970.; Irmgard Bämthaler: Die Vaterländische Front. Geschichte und Organisation, Wien — Frankfurt — Zürich, 1971; Bruce F. Pauley: Hahnenschwantz und Hakenkreutz, Steierischer Heimatschutz und österreichische Nationalsozialismus 1918-1934. Europa. Wien - München - Zürich, 1972;F. L. Carsten: Fascist Movements in Austroa . . .; Bruce F. Pauley: Nazis and Heimwehr Fascists. The Struggle for Supremacy in Austria 1918-1938, in: Who were the Fascists. Social Roots of European Fascism. Ed. by Stein Ugelvik Larsen, Bernt Hagtvet, Jan Petter Myklebust, Bergen - Oslo - Trams 1980, 226-238. 40 A Heimwehrró'l a legújabb rendszeres összefoglalás: C. Earl Edmondson: The Heimwehr and Austrian Politics 1918-1936, The University of Georgia Press, Athen, 1978.
