Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
1162 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS modem pogányság nemlétében, keresztény frazeológia használatában és így tovább. Mi a döntő eltérést a világos nemzeti célkitűzés elmaradásában látjuk, ami — véleményünk szerint — megengedte ugyan, hogy a Heimwehr-ideológia fasiszta jellegűvé váljon, bár másként fasisztává, mint bármelyik másik, de totalitás híján mindvégig hiányos, befejezetlen maradt. Erre a mozgalomra a legnagyobb mértékben áll, hogy helyzet adta szervezkedésből születve, ideológiáját is a mindenkori helyzetek hozta változásoknak megfelelően formálta, végeredményben azonban anélkül, hogy valaha is elérkezett volna a határozott nemzeti cél felmutatásához. Alapul a mozgalomhoz helyi rendvédelmi és főként határvédelmi csoportok szolgáltak, amelyeket valamiféle egységbe csak később foglaltak nagyobbrészt monarchista alapon álló, nagynémet gondolkodású személyek, birtokos származású értelmiségiek stb. Nem sokkal az egységes Heimatwehr megalakítása után (1920. május 12.) Steidle, a szervezet egyik alapítója és vezetője, a szervezet szükségességét a háború utáni dezorganizáció leküzdésében, a határvédelemben és a bolsevizmus elleni küzdelemben jelölte meg. Ugyanakkor azonban a szervezeti keret, amelybe a Heimwehr ez idő szerint betagolódott, arról tanúskodik, hogy fő célja ekkor még a német egység megvalósítása volt. A legszorosabb együttműködésre lépett ugyanis a német Orgesch és a vele társult Orgka szervezetével. [Pontosabban szólva: míg az Orgesch Észak-Németországban tevékenykedett, Dél-Németország és Ausztria az Orgka illetékességi körébe tartozott, a Heimwehr pedig az utóbbi helyi szervezetének számított.] Egy Münchenben rendezett gyűlés 1920. május 25-én, amelyen mindhárom szervezet képviselői megjelentek, a német birodalom fenntartása mellett foglalt állást, majd hasonló értelemben nyilatkozott az osztrák Stabsleiterek 1921 januári Grazban tartott ülése is. Ezt az irányt és elkötelezettséget azonban a Heimwehr-vezetők több okból rejtegetni kényszerültek. Titkolták mindenekelőtt azért, hogy együttműködésük minél szélesebb politikai áramlatokkal lehető maradjon, később pedig azért is, mert az Orgesch és az Orgka Németországban kompromittálódott. Nem mutatkozik viszont jele annak, hogy a Heimwehr-vezetők a 20-as években a nagynémet irányt feladták volna.41 Változás a Heimwehr nemzetfelfogásában 1928—1930 folyamán kezdődött, mikor is megállapodás jött létre a tervezett hatalomátvétel olasz és magyar támogatásáról.4 2 Az önálló osztrák Heimwehr-diktatúrát azonban, aminek megalakítására ebben az időben felkészülnek, a vezetők egy része továbbra sem tekinti végső megoldásnak. Pabst például azzal érvel mellette, hogy mivel Németország képtelenné vált a kezdeményezésre, e szerepet tőle átmenetileg Ausztriának kell ugyan átvennie, de csak azzal a további elgondolással, hogy a diktatúrát előbb Bajorországra, majd az egész németlakta területre kiterjesztik, s ezen a módon helyreállítják az egységet. A Heimwehr-vezetők gondolkodásának kettőségét jelezte viszont ugyanennek a Pabstnak egy másik kitétele, amely szerint a közbeeső időben Ausztriának ki kell alakítania saját államtudatát, s hogy Ausztria az egységbe nem mint koldus, hanem mint egyenlő partner kíván majd bevonulni. 41 A német kapcsolatokról és a Heimwehr álláspontjáról a nemzeti kérdésben a hivatkozotl német külügyi anyag értékes. 4 2 Részletesen \. Kerekes Lajos: Az első Osztrák Köztársaság alkonya. Mussolini, Gömbös és az osztrák Heimwehr, Akadémiai K. Bp., 1973; Nemes Dezső: Die 'österreichische Aktion' der Bethlen-Regierung, in: Acta Historica, 11/1965. 187-258.
