Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI

1160 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS len szisztémának következése, ami 1918 után nem csupán Németországot, hanem egész Európát jellemezte. Abban a pillanatban, amikor a náci Németország elindul az évszázados vágy kielégítése útján, hogy meghódítson, annektáljon és bekebelezzen, objektíve olyan korban járunk, amikor a tudatot kivéve minden feltétel együtt van ahhoz, hogy a korábbi hódítások és bekebelezések elveszítsék értelmüket, s helyettük a pénzügyi befolyás, a kereskedelmi kapcsolat, az ehhez rendelkezésre álló kapacitás vegye át a főszerepet. Ebben a nagyobb összefüggésben nézve kétségessé válik, hogy az ipari termelés növekedése abban az ágazati-szerkezeti összetételben, ahogyan az a nácizmus uralma idején végbemegy, kapcsolatba hozható-e egyáltalán a jövővel. A német gazdaság ugyanis akkor kezd erőltetett ütemben ,,vaj helyett ágyút" gyártani, amikor a vaj — még ha egyelőre nem is tudni erről — már hódítóbb eszköz, mint az ágyú. Tudományosabban szólva: semmi sem állja útját annak, hogy Németország területhódítás és háború nélkül nagy piacokat és befolyást szerezzen. Egyetlen ország sem volt abban a helyzetben, hogy a német gazdasági expanziót Közép-Európában, a Balkánon, a szovjet piacon tartósan megakadályozza vagy elvitathassa tőle. Versailles ellenére, vele vagy nélküle, a német gazdaságnak a valóságban nem volt szüksége háborúra ahhoz, hogy belső és külső potenciálját továbbfejleszthesse, miközben a kitűzött fegyveres hódító program végrehajtására nem volt elég erős. A német társadalom Versailles-on felhízott tévtudata és a reális nemzeti érdek meg nem felelése a nácizmus keretében abszurd formát öltött. Az intenzív belső fejlesztésnek a gazdasági expanzióval összekapcsolt változatát komolyan meg sem vizsgálták; szinte automatikusan kapcsoltak vissza a 19. századi típusú, de monstruózus terjedelmű hódítóprogramhoz. Fenti fejtegetésünk olyan gazdasági és nemzetközi összefüggésekre irányul, amelyeket a tudat elől elfedett az eddigi tapasztalás. Úgy, hogy a társadalmi tudat az adott valóság fontos része lévén, sőt azon része, amely a mindenkori döntéseket a beidegzett, tehát a múltból hozott tapasztalások és általuk meghatározott ösztönök, félelmek, előszeretetek és ítéletek szellemében megfogalmazza, a tudattól független feltételek jelenléte a német társadalom sima átbillenésére a harmóniába hozott modern keretekbe mégsem jelentette e lehetőség megszületését. És nem áll fenn lényege, létezése szempontjából. Az új helyzet nélkül, amiben a veszélyes társadalmi feszültség és a nemzeti katasztrófa realizálódik, a nácizmus nem nácizmus, hanem legfeljebb továbbra is alldeutsch klubosdi lenne. Az egész meglehetősen heterogén konglomerátum elméletileg az alkalmiság, átgondolatlanság s a kompromisszum jegyeit viseli magán. Az alkalom szült a braunaui jelentéktelen osztrák kispolgárból politikust, s az alkalom tette lehetővé, hogy az alldeutsch és nemzetiszocialista gondolatokat, amelyeket felszedett, s amelyeket itt—ott' a maga módján kiegészített, belevigye egy jelentéktelen mozgalomba, amely jelentéktelen mozgalom viszont megajándékozta őt a politikai tevékenység lehetőségével. Már a kezdet kezdetén eléggé világos volt azonban, hogy mind a „népi", mind a szociális „eszme" csak etikett és csalétek, mert a Hitler által megálmodott rendszer meghatározója, lényege a korlátlan hatalom, a hatalom korlátlan akarása és a korlátlan agresszió mind a belső, mind a külső „ellenséggel" szemben. A náci gondolat eszmei szempontból esetleges, a háború utáni német helyzet az, ami életerővel ruházza fel. A személyiség, aki képviseli, esetleges, meghatározott viszont, hogy a Hitler által hirdetett „gondolatot" Németországban sokan olyannyira áhítozzák. A mozgalom, amelyhez Hitler kapcsolódik, esetleges, de meghatá-