Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1151 A fajelmélet híveinek kapóra jött a földrajztudományból kiinduló másik új teória is, amely előbb térelmélet, majd geopolitika néven lett ismert. Kidolgozói világszerte katonatisztek, admirálisok és tábornokok voltak. Érthetően, mert az elv szorosan összefüggött a stratégiával. Németországban azonban az elmélet elsősorban egy földrajztudós, Friedrich Ratzel nevéhez fűződött. Ratzel egyébként foglalkozott a klímaviszonyok meghatározó szerepével az emberi fajtára, megfigyeléseiből azonban egyáltalán nem vont le olyan következtetéseket, amelyek miatt a náci teoretikusok akár csak említésre is méltónak tartották volna. Az államok területi növekedéséről; valamint a tengeri uralom elengedhetetlen fontosságáról felállított tézisei viszont sokáig animálták a német imperialista gondolkodást.23 Ratzel elveit Johann Rudolf Kjellén svéd földrajztudós fejlesztette „geopolitikává", s ezzel egy újabb bűvszót adott a későbbi nácik kezébe.2 4 A német térelmélet meglehetősen közvetlenül fogalmazott meg egy politikai vágyálmot. Egy nép sorsát — hirdették a vulgarizálok — az a tér határozza meg, amelyet ural. Fennmaradása attól függ, hogy e teret növelni tudja-e, vagyis attól, hogy a szomszédos terekben élő népeket le tudja-e igázni. A nagy-terek között ugyanis léteznek köztes terek (Zwischen-Räume), amelyek a nagy népek küzdőteréül szolgálnak. Az itt élő népek sorsa az alávetettség. A világtörténet lényege tehát a nagy népek egymás ellen folytatott harca. Ε felfogás magába foglalta a külügyek primátusát,2 5 s így implicite a nemzeti összesség érdekelsőségének tételét is. A geopolitika utolsó német képviselője Haushofer, akinek tevékenysége már szorosan összefonódott a náci mozgalommal és rendszerrel, levonja a végső konzekvenciákat, s a geopolitikát összeolvasztja a történelmi biologizmussal.26 Mindez bennefoglaltatik az alldeutsch vezetők eszméiben, s ugyanakkor eléggé világosan megfogalmazódik, általuk a német expanzió iránya is. A hagyománynak tekinthető Drang nach Osten irányzat megelevenedését az Ostforschung keretében csak természetesnek lehet tekinteni. A Kelet-kutatók nem kis részének szoros kapcsolata az Alldeutscher Verbanddal egyúttal tanúsította, hogy a „minden németek" egyesítése mellett e szervezet már foglalkozott a „köztes-területek" biztosításának gondjával. Hasonló következtetésre lehet jutni a tengerentúli gyarmatok kérdésében, ha a tengerészeti, kolonialista és egyéb társaságokkal fennálló szövetségét vesszük alapul. Végül szervesen beilleszkedett az alldeutsch frazeológiába a „nép"-re hivatkozás, a völkisch elem, s az ehhez fűzött szentimentalizmus és késő-romantika. Honnan indult a német népszemlélet, hogyan lett a Volk-ból Volkstum, miként nyerte el a 19. század végi hamis, majd a fajiságba oltott formáját, nem merészeljük még kísérletképpen sem felvázolni. Nem sok kétség férhet azonban ahhoz, hogy éppen e téren volt a legkevésbé nehéz a völkisch áramlat és utóduk, a nácizmus számára — bármily jogtalanul is - a német kultúrelőzmények megmozgatása és felhasználása. 23Friedrich Ratzel: Antropogeographie I—II. München, 1882-1891; KO.: Politische Geographie, München-Berlin, 1923; uő.: Das Meer als Quelle der Völkergrösse, 1900 2 4 Johann Rudolf Kjellén: Der Staat als Lebensform, Leipzig, 1917. 2 s Ez nem jeleni, hogy a történettudós Rankét kapcsolatba lehetne hozni ezzel a tudománytalan áramlattal. 2 6 Kari Haushofer: Bausteine der Geopolitik, Berlin, 1928. - H. az államot tekintette organikus egységnek.
