Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
1152 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS A nácizmus és programja Az alldeutsch-völkisch irodalom által már a háború előtt bekebelezett teóriák mellett tudunk még két olyan szerzőről, akinek művei Hitler Adolfra közvetlen hatást gyakoroltak. Az egyik ilyen mű Gustave Le Bon francia orvos tömeglélektani munkája volt,2 7 amely nem titkoltan a szocialista mozgalmak ellen irányult, de amelynek a szerző egyáltalán nem akarta azt a funkciót adni, hogy egyik másik tömegmozgalom számára szolgáljon leckéül. Le Bon több évtizeddel az eltömegesedés szociológiai vizsgálata előtt megfogalmazta bizonyos tömegek készségét a „szabadságtól való menekülésre", sőt azt állapította meg, hogy minden „tartós tömeg", mint amilyen a nép is, kifejezetten igényli, hogy parancsoljanak neki, szükséglete, hogy „hipnotizálják", vallásos jellegű meggyőződéseket követhessen, és vezérét isteníthesse. A tömeg eme felfogása, amit a nácik ösztönösen-tudatosan alkalmazni igyekeztek, különleges történelmi pillanatokban és bizonyos fajta tömegek esetében igazolódni látszik. Ami a nácizmust illeti, ez egy nagy létszámú tömeget valóban meg tudott bűvölni, majd a szuperszervezett elnyomó apparátus a maga korlátlan lehetőségeivel, félelmetes eszközeivel még nagyobb tömeget hipnózisban tartott. Ebből a demonstrációból azonban részben az „elhagyott tömeg", részben a totális állam természetére lehet inkább következtetni, mint a mindenkori tömegre általában. (Másfajta tömegek, más pillanatban és más körülmények között merőben eltérően viselkedtek és viselkednek.) A másik olvasmány, amely Hitlerre jelentős benyomást tett, Spengler Der Untergang des Abendlandes2 8 c. kétkötetes műve volt. Ez a könyv, amelyért nem egy neves esztéta, művészettörténész lelkesedett, oly pontot képez, ahol a magas kultúra, a dilettantizmus, valamint az ultrareakciós politikai ideológia összetalálkozott. Spengler a magas kultúrát képviseli irodalmi, esztétikai elemzéseiben, dilettantizmust történelemszemléletében és ultrareakciót politikai állásfoglalásában és jóslatában. Mivel egy adott irányban - a többi lehetséges irányok között — össze is foglalja a 19. századi német magas-kultúrát, útmutatóvá válik a náci ideológusok számára, akiknek e német kultúrtörténet alapjában véve hasonló értelmezésére van szükségük. Ebből az okból itt kínálkozik a legjobb lehetőség arra, hogy distinkciót tegyünk a német szellemi áramlatokat illetően azok között, amelyek a nácizmushoz valóban alapul szolgáltak, és azok között, amelyek önmagukban véve több irányban voltak folytathatóak, és valóban lettek is folytatva, de egy vagy más vonatkozásuk miatt Rosenberg is alkalmas hivatkozási alapnak vehette művüket, még ha az egész mű alapos csonkítása, félremagyarázása vagy meghamisítása árán is. Már Spengler is olyan kapcsolódási lehetőségeket keres, amelyek a fejlődéselmélettel szemben a civilizáció természeti ciklikusságának elméletéhez, a racionálissal szemben az ösztön és akaratkiélés mint történelmi tényező alátámasztásához nyújtanak érveket. Ehhez természetesen minden jól jön, ami pesszimizmust vagy szkepszist árul el a felvilágosodás nagy gondolataira, a társadalmi racionalizmusra és a fejlődéselmélet mindenfajta megnyilatkozására vonatkozóan. Ezen az alapon használja fel Schopenhauer 21 Gustave Le Bon: La psychologie des foules, Paris, Alean 1895. 28 Oswald Spengler: Der Untergang des Abendlandes. Umrisse einer Morphologie der Weltgeschichte, I—II. k. Erster Band: Gestalt und Wirklichkeit. Zweiter Band: Welthistorische Perspektiven, C. H. Becksche Verlagsbuchhandlung, München, 1918-1920. L. különösen: II. k. 633-635.
