Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI
A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL 1147 Ha beleolvasunk az Alldeutscher Verband vezető embereinek írásaiba, cikkeibe, valamint a hozzákapcsolódó számos szervezet, egyesülés, egyesület, szövetség stb. és a legszélesebb értelemben véve: a radikális konzervatívok programmatikus írásaiba,14 azt kell mondanunk, hogy ezekből már nemcsak a faji princípium, az antiszemitizmus és a szociális gondolat nem hiányzott, de kirajzolódtak a jövendő német birodalom keretei is, amelyeket azután Hitler tényleg fel akart „építeni". Minden bizonnyal a lángoló németségtudat, a jogosnak hitt német területszervezés vágya motiválja Hitler lépését akkor, amikor önkéntesnek jelentkezik a német hadseregbe. Amellett természetes, hogy egyébként nem nagyon van mit csinálnia, hiszen sem szakmája, sem állása nincsen. Megismerkedik tehát ő is, mint annyi más a háborúval, megszerzi a „Fronterlebniss"-t, megéli az összeomlást és a gyűlöletes forradalmi jelenségeket. Az egyéni revánsvágy a sok kudarcért fokozott nemzeti revánsvággyá szublimálódik. S ha a háború előtt mind Bécsben, mind Münchenben beszélhetünk egy olyan szellemi légkörről, amely ennek termékeny talaja lehetett, úgy most ezerszer inkább beszélhetünk. A 19. század végén és a 20. század elején megjelent radikális konzervatív, romantikus völkisch irodalom, az ezek szervezeti keretéül szolgáló mindenféle klub, pártocska, csoport és csoportocska a háborúvesztés után és a forradalmi fenyegetés hatása alatt úgy szaporodott, mint a gomba. Ε szervezetekről a hagyományos csoportoktól az újonnan alakult frontharcos és paramilitarista egységekig az irodalom bőségesen megemlékezik.15 Hová is kapcsolódhatott volna Adolf Hitler, ez a félbemaradt „alsó" kispolgár a maga már rég megalapozott nacionalizmusával és rögeszmés zsidógyűlöletével, ha nem ezekhez a csoportokhoz, s honnan merítette volna ideológiájának újabb adalékait, ha nem az ő általuk megfogalmazott tehetetlenség, félelem és gyűlölet szülte eszmékből. Ennek a német ideológiának természetesen éppúgy megvolt a maga szellemi háttere és eszmei bázisa, mint az osztrák fajelméleti alldeutsch-nézeteknek. A népszerű völkisch irodalom mellett, amely a 19. század közepe óta virágzott fel, a német imperializmus szélsőséges képviselői igyekeztek nagy nevekre is utalni, a nagy neveket azonban eleinte többnyire harmadrangú vagy dilettáns filozofálok között találták meg. Schönererrel kapcsolatban említettük már Gobineau, Dühring, Stöcker nevét. Vegyük ehhez még Paul Anton de Lagarde-ot, Julius Langbehnt, Houston St. Chamberlaint, Ratzelt, Treitschkét, valamelyest később Moeller van den Bruckot, Spenglert, s körülbelül készen vagyunk a tudósok körével, akik a közvetítők tucatjai útján a radikális konzervativizmus, völkisch irányzat, majd a német nácizmus-eszmei szállítói voltak. Korán felmerült 1 "Fontosabbak: Grossdeutschland und Mitteleuropa um das Jahr 1950. Von einem Alideutschen, Berlin, 1895: Ernst Hasse: Deutsche Politik I—II. München, 1905-1908; uo.. Weltpolitik, Imperialismus und Koloniaipolitik, München 1908; uő.: Das Deutsche Reich als Nationalstaat, München, 1905; Ludwig Kuhlenbeck: Rasse ich der Kaiser war, Leipzig, 1912. L. ezek közül többet in: Kurt Hirsch: Signale von Rechts. 100 Jahre Programme der Rechtsparteien, Wilhelm Goldmann Verlag, München. 1967. 1:1 Néhánnyal Hitler Münchenben közvetlen kapcsolatba került. Ezek közül a legfontosabbá Thule-Gesellschaft volt, egy némileg ezoterikus hírben álló, nacionalista, antiszemita szervezet, Kapcsolatban állt vele pl. Alfred Rosenberg, a nácizmus későbbi félhivatalos teoretikusa és Gottfried Feder, a náci párt programjának egyik kidolgozója.
