Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI

1146 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS körülményektől, amit csak megkaphatott. Hitler, képtelen lévén a középiskolai követelményeknek eleget tenni, 17—18 évesen, megözvegyült anyja oldalán, majd az ő halála (1907) után alkalmi munkákból tengette életét, és Bécsben folytatta „önművelését". Rajzol, építésznek készül, és összevissza olvas, ami csak a kezébe kerül: történeti, stratégiai munkákat, hősi legendákat, pornográf irodalmat. S mindenekelőtt az itteni alldeutsch és völkisch írásokat, fajelméleti és nemzetiszocialista brosúrákat. Schönerer mellett egy másik osztrák politikus is felkelti figyelmét. Ε másik mintakép Kari Lueger,12

az osztrák keresztényszocialista párt alapítója és vezetője. Lueger; bár nem rasszista, eléggé antiszemita és antiliberális, hogy Hitler kedvelje nézetei miatt, s hogy mint ragyogó szónokot és szervezőt csodálhassa is. Megismerkedik Bécsben még egy elmélettel, Jörg Lanz von Liebensfeld „Theozoologie" elnevezésű elméletével, ami nem más, mint a fajelmélet osztrák változata. A nagy építésznek készülő Hitler, aki az alsó kispolgár és a proletár között valahol a határon nyomorog, egyelőre a nagynémet és a német népközösségi, faji ideával játszadozik, és eltölti az antiszemita szenvedély. Feltehetően pángermanizmusa indítja útnak akkor, amikor 1913-ban Bécset elhagyja, és tengődése színterét Münchenbe, a birodalomba helyezi át. Bár 1914-ben még elutazik Salzburgba, hogy a sorozóbizottságnál jelentkezzék, és alkalmatlannak találtassék -sorsát ettől kezdve a német birodalomhoz köti. Itt azután kiterjedtebben, megalapozottabban, következetesebben kapja meg mindazt, amit már Bécsben is sokra becsült: alldeutsch-völkisch gondolatokat német alapossággal, a német erőviszonyokhoz szabott széles kontúrokkal és osztrák Schlamperei nélkül. Az egységes császári Németország hivatalos politikai vonala is egyre nagyobb mohóságról tanúskodik. Miután Németország oly sikeresen hozta be az ipari elmaradottságot, politikai és gazdasági vezető rétege egycsapásra szerette volna behozni azt is, amit külső terjeszkedésben, hódításban elmulasztott, elmulasztani vélt. A hivatalos imperializmus nem volt azonban mindenki számára eléggé kiterjedt. A német nagytőke, mint amolyan újgazdag parvenü, a világ minden kincsére rávetette szemét. Erőtől duzzadó expanzivitása az ország határain belül nem talált levezetést. Mindenekelőtt azt hitte, szüksége — és joga is — van arra, hogy minden németet a birodalom határai között egyesítsen. Ennyiben a németországi Alldeutscher Verband,'

3 amelyet 1890-ben alapítottak, együtt haladt osztrák mintájával. Igényeit azonban mindjárt ki is teijesztette részben az úgynevezett „Keletre", részben egy létesítendő gyarmatbirodalomra, s ebben az osztrák partnert azonnal túl is licitálta. 12Skalnik, i. m. Lueger. Der Mann zwischen den Zeiten. 13 Történetéről: Hangay Oktáv: Az Alldeutsch Szövetség. Kolozsvár, 1903; Otto Bonhard: Geschichte des Alldeutschen Verbandes, Theodor Weicher, Leipzig-Berlin, 1920; Krück, i. m.; Jürgen Kuczynski: Studien zur Geschichte des deutschen Imperialismus, Dietz Verlag, Berlin, 1950; Tokody, i. m.-ele; Uwe Lohalm: Völkischer Radikalismus. Die Geschichte des Deutschvölkischen Schutz- und Trutzbundes 1913-1923, Hamburg, 1970; R. M. Berdhal: New Thoughts on German Nationalism, in: The American Historical Review, Mars 1972, 75-80.; - A német ideológiáról szélesebben: Armin Möhler: Die konservative Revolution in Deutschland, 1918-1932, Stuttgart, 1950; Klemens Klemperer: Konservative Bewegungen zwischen Kaiserreich und Nationalsozialismus, München, 1962; Andrew G. Whiteside: The Nature and Origins of National Socialism, in: Journal of Central European Affairs, No. 17 (1957-1958), 48-73.; L. George Mosse: The Crisis of German Ideology. Intellectual Origins of the Third Reich, Grosset and Dunlop, New York, 1964.