Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI

1144 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS kereskedő, az ügyvéd és a baloldali politikus eltorzított vonásaiból alkották meg. Annál könnyebben egyébként, mert — mint említettük — a tőkés vállalkozók, a szabadfoglalkozású értelmiségiek és a baloldali politikai vezetők nem kis része valóban a zsidók egy viszonylag szűk rétegéből került ki. Bár ami a nyelvet, a viseletet, a hazafias érzelmeket illeti, a zsidó lakosok asszimilálódni látszanak, asszimilálódásuk társadalmilag nem megy végig — bármily képtelenül hangozzék is -, voltaképpen nincs miáltal asszimiálódniuk, nincs olyan társadalmi osztály, amibe beintegrálódhatnának. A képtelenséget nemcsak gyakorlati, technikai okok idézik elő, ezek másodlagosak, hanem az a tény, hogy a kapitalizálódás tulajdonképpen nem tör át, csak néhány centruma keletkezik, a kapitalizmus, ez a „góc" idegen marad, s így idegen és ellenséges az őt képviselő zsidó tőkés is. A Monarchia-beli zsidóság úgy próbál asszimilálódni, hogy a birtokosok, dzsentrik (áldzsentrik) szokásait veszi fel, mivel a hazai polgár szokásait - alig lévén ilyen, s még kevésbé „szokása" — nem utánozhatja. Minthogy azonban számos zsidó mégis megmarad kereskedőnek, bankárnak, iparosnak, vagy polgári értelmiség lesz, míg a birtokos birtokos marad vagy birtoktalanul sem lesz kereskedő, bankár stb., úgy látszik, hogy az egész kapitalizmus idegen, a város idegen, a várost a zsidó polgár „asszimilálja". A zsidók gazdagodása az iparban, a kereskedelemben, a pénzvilágban, a hazai birtokos rétegek súlyos problémái és fokozatos tönkremenetele az elsődleges indíték az antiszemita hullámhoz. A zsidók arra irányuló kísérlete, amit egyébként a korabeli liberalizmus lehetővé tesz, sőt alátámaszt, hogy e társadalom valóságába tényleg beilleszkedjenek, arra jó, hogy a tehetetlen gyűlöletet és bosszúvágyat sokakban csak fokozza irántuk. Tény viszont, hogy az iparosodás, a társadalom átalakulása mégis arra mutat, hogy e nagy olvasztó tégelyben, ami a modern ipari társadalom, előbb-utóbb ezek a „gócok" válnak majd irányadóvá, s ez az alapvető tény a lényegtelenebb, alárendelt elemeket elnyeli. Minden efelé mutat, s erről vall mind a zsidó polgárság említett beilleszkedési készsége, mind ennek objektíve lehetővé tett kerete, mind végül a hazai társadalom változó nagyságú, a tőkés fejlődésével szemben nyitott és toleráns csoportjainak mentalitása. Ez viszont a napi politikát nem gátolja abban, hogy a „zsidókérdést" továbbra is felszínen tartsa, mintegy „csinálja", amellett, hogy — az említett társadalmi és gazdasági összefüggésekben — valóban is létezik. Ha nem is Schönerernél, aki a soknemzetiségű Monarchiát fel akarja robbantani, másoknál, olyanoknál, akik egybentartásán fáradoznak, az antiszemtizmus különlegesen jó szolgálatot tehetett a nemzetiségi problémák megkerülése, a figyelem elterelése szempontjából is. A nemzetiségi ellentétektől áthatott birodalomban szerfelett hasznos volt a közös ellenség, az ideális kisebbség, amit Kari Lueger fedezett fel és alkalmazott a politikában nem kis sikerrel. S egyelőre ez az, amit ebben a birodalomban sokkal többen érzékelnek és képviselnek, mint a Schönerer-féle faji következetességet. Az alldeutsch eszmében viszont már a 80-as, 90-es években feltárul, hogy a faji alap bármely más, tetszőleges nép és nemzet ellen is irányítható; gyakorlatilag oda irányítható, ahová a mindenkori érdek kívánja. Az ausztriai nagynémet áramlat esetében irányítható volt mindenekelőtt a csehek, de ha az érdek úgy kívánta, a magyarok ellen is. Schöneremek, aki 1921-ben meghalt, jószerint nem volt módja arra, hogy nézeteit a bolsevizmussal szembesítse, szembesítette azonban a szocializmussal és a szociáldemokráciával. Ez és néhány más korabeli szocializáló irányzat (a keresztényszocializmustól a radikális konzervativizmusig) mondatja velünk, hogy a nácizmus