Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI

1142 ORMOS MÁRIA-INCZE MIKLÓS levő korszak légköréből kiemelve, intencióiktól elszakítva és merőben más előfeltevések hálójába beszorítva - belehelyezhetik. A nemzetiszocializmus német és osztrák változatának szülőföldje is kettős: egyformán annak tekinthető mind a Monarchia, mind Németország. Hitler személye pedig ebből a szempontból szinte szimbolikus; előbb az ausztriai pángermán és ott elterjedt faji-antiszemita nevelést kapta meg, hogy azután kiegészíthesse ezt a németországi alldeutsch impulzusokkal. A nagynémet irányzat Ausztriában3 nem új jelenség a század utolsó harmadában, s ha ekkor éles, támadó jelleget ölt, ennek politikai magyarázata mindenesetre eléggé kézenfekvő. Amint arra több kutató rámutatott, szoros kapcsolatban állt a nagynémetek agresszívvá válása az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követő politikai válsággal, a liberális párt gyengülésével, s azzal a veszéllyel, amelyet a dualizmus a birodalomra nézve jelentett. Szoros kapcsolatban állt ugyanakkor gazdaságilag a cseh tartományok gyors iparosodásával s az osztrák nagytőkének támasztott konkurenciájával. A jövőt a birodalmi apparátus viszonylagos liberalizmusa, hajlama a cseh követelések meghallgatására és a jogkiteqesztés megfontolására, az úgynevezett nagynémetek szemében csak még bizonytalanabbá tette a birodalom rettegett elszlávosodása szempontjából. Ausztria—Magyarország esetében azonban a történetírók az utóbbi időkben felvetettek egy ennél általánosabb problémát is. Mind egyértelműbben megfogalmazódott az a kérdés, hogy vajon mi idézte elő a „Kákániá"-ban4

megfigyelhető nagy kulturális „sűrűséget" ebben az időben, miközben ez az állam szinte a korszakban összeszámlálható valamennyi társadalmi, nemzeti, nemzetiségi betegség anatómiai atlasza volt.5

Bármi is legyen erre a magyarázat, annyi kétségtelennek látszik, hogy fogékonyság és maradiság, abszolutizmus és tolerancia hatalmas belső feszültségei ebben az államban nagy impulzusokat adtak, s nagy morális és szellemi szélsőségekre teremtettek klímát.6 Táplálékká váltak a művészet és bizonyos tudományágak, de táplálékká a voluntarizmus és az agresszivitás számára is. Mint annyi más gondolat, ha nem is legmagasabb alakjában, vagy nem is végső formájában, az alldeutsch eszme is itt fogalmazódik meg, s agresszív változata Schönerer 3 Az ausztriai nagynémet és alldeutseh-mozgalomhoz 1.: Paul Molisch: Geschichte der deutschnationalen Bewegung in Österreich, Jena, 1926; Alfred Krück: Geschichte des Alldeutschen Verbandes, Wiesbaden, 1954; Heinrich Benedikt (szerk.): Geschichte der Repubük Österreich, Verlag R. Oldenburg, München, 1954, 369-421.; Tokody Gyula: Az össznémet Szövetség (Alldeutscher Verband) és közép-európai tervei (1890-1918), Akadémiai Κ Budapest, 1959; uő. Ausztria-Magyarország a Pángermán Szövetség vüáguralmi terveiben (1890-1918), uo. 1963; uő: Der Weg der grossdeutschen Geschichtschreibung zum Faschismus, in: Études historiques 1970, publiées à l'occasion du XIIIe Congrès International des Sciences Historiques pour la Commission Nationale des Historiens Hongrois, vol. 1. Akadémiai Κ. Budapest, 1970, pp. 427-453. - Egyes személyiségekró'l: Eduard Pichl: Georg Schönerer und die Entwicklung des Alldeutschtums in der Ostmark, 2. kiad.; Waller Ferber: Georg Ritter von Schönerer. Zur Revision der Vorgeschichte des Nationalsozialismus, in: Neues Abendland 10 (1955), 139-148.; Kurt Skalnik: Dr. Karl Lueger. Der Mann zwischen den Zeiten, Wien-München, 1954; - L. az egész kérdéshez legújabban: F. L. Carsten: Fascist Movements m Austria. From Schönerer to Hitler. Sage Publication, London and Beverly Hüls, 1977. 4 Robert Musil elnevezése a Monarchiára „Der Mann ohne Eigenschaften" c. regényében (Utolsó kiadásai: Adolf Frisé, Rohwolt Verlag, 1970, 1972; magyarul: Europa Κ. Budapest, 1977.). 5 L. pl. Hanák Péter: Ausztria felfedezése. Élet és Irodalom, 1979. 23. évf. 4. sz. 14. 6Kiss Endre: A „k. u. k. világrend" halála Bécsben, Magvető Κ Budapest, 1978.