Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Ormos Mária-Incze Miklós: A fasiszta ideológiák alapjairól 1136/VI

Ormos Mária—Incze Miklós: A FASISZTA IDEOLÓGIÁK ALAPJAIRÓL Náci és fasiszta alapelvek Az első világháborút közvetlenül követő néhány évben nemzetiszocialista, illetve fasiszta ideológiák jegyében Németországban, Ausztriában, Magyarországon, Olaszországban és Romániában kezdtek új politikai szervezkedésbe. Az itt létrehozott náci vagy fasiszta szervezetek és a nekik megfelelő doktrínák mellett számos társadalmi alakulat és prefasiszta elmélet élt tovább, vagy keletkezett éppen ebben az időben. Az utóbbiak között az elméletileg legjelentősebb az Action française volt, amely — úgy tűnik - sem elméletileg, sem szervezetileg nem tette meg a döntő lépést ahhoz, hogy fasizmusba csapjon át. Ebben a tanulmányban a következő vizsgálatra teszünk kísérletet: szeretnénk megállapítani, hogy az autonóm módon fejlődött náci és fasiszta elméletek milyen gondolati előzményekre telepedtek rá, vagyis hogy genezisükben milyen gondolati kontinuitás tapintható ki, továbbá hogy milyen elméleti lépésekben ragadható meg az átlépés prefasiszta doktrínából náci és fasiszta ideológiába, s végül hogy ebben az átcsúszásban milyen tényezőknek kell szerepet tulajdonítanunk. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nem leszünk tekintettel sem a húszas években ismert jobboldali radikális vagy prefasiszta kombinációkra (így az Action française-re), sem az adaptálásokra, amelyek részben már a 20-as években megjelentek, de mégis inkább a gazdasági válság idején váltak jellemzőekké. Végül elhagyjuk a magyarországi jobboldali radikalizmus és fasizmus történetének bemutatását is, de ezt egészen más okból, azért, mert e kérdés részben már sokkal mélyrehatóbb és részletes elemzésben részesült, részben pedig érdemel, mint amilyenre egy viszonylag korlátozott terjedelmű tanulmányban vállalkozni lehetne. Mielőtt a genezis vizsgálatába kezdenénk, próbáljuk megállapítani, milyen közös, azonos alapelveket találunk ezekben az áramlatokban, amelyek szerint összetartozásuk, rokonságuk egyáltalán feltehető. Három ilyen alapvonást vélünk kirajzolódni. A megegyező tartalmak egyike volt, hogy képviselőik egy merőben új rend vagy új civilizáció teremtését hirdették meg, amelynek fel kell váltania a liberális kapitalizmus vagy a „szuperkapitalizmus" rendszerét. Ε nagy feladat végrehajtásában az általuk képviselt elméletet, szervezetet és a megteremtendő rendszert úgy fogták fel, mint a cél elérésére irányuló cselekvések motorját, dinamóját, kovászát. Ezalól nem volt kivétel a populista, s egy idealizált agrártársadalmat szem előtt tartó román áramlat sem, mert az általa tagadott jelenséghez, a liberális kapitalizmushoz képest saját utópiáját merőben újnak és forradalminak hirdette meg. Közös gondolati elemük volt — másodszor - ezeknek a doktrínáknak, hogy mind a liberalizmus individualizmusával és racionalizmusával, mind a nemzetközi szocializmus