Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (2. RÉSZ) 1127 önmagát nagyon is illetékesnek tartotta arra, hogy hivatalos diplomáciája útján interveniáljon a magyarországi német kisebbség náci irányzata, a Volksdeutsche Kameradschaft érdekében. Annak hírére, hogy a bonyhádi választókerületben nemrég megválasztott Perczel Béla lemondott mandátumáról, Erdmannsdorf követ 1937. december 24-én megjelent Darányi miniszterelnöknél, s bár óvatos fogalmazásban, de félreérthetetlenül a következő ajánlatot tette: ha a Volksdeutsche Kameradschaft megkapja az engedélyt Deutscher Volksbote című lapjának hetilapként való rendszeres megjelentetéséhez, hajlandó elállni attól a szándékától, hogy a megüresedett választókerületben saját jelöltet állítson. „A miniszterelnök úr azt válaszolta - olvashatjuk Apor Gábor feljegyzésében —, hogy nagyon csodálkozik azon, amit a német követ neki mondott, mert Hitler, Neurath és Göring legutóbb Berlinben kifejezetten kijelentették, hogy őket a magyarországi német kisebbség politikailag nem érdekli, csupán az ausztriai és csehszlovákiai német kisebbséggel törődnek. Márpedig, ha van abszolút belpolitikai kérdés, az egy magyarországi képviselőválasztás." Kijelentette, hogy a lapengedélyt nem adja meg, mert „a magyarországi német kisebbség két frakciója közt ez idő szerint tárgyalások folynak, és ezeket csak megzavarná a zsurnalisztikái status quo megváltoztatása", a bonyhádi választás pedig nem érdekli, mert ott a kisgazdapárti Klein Antal személyében a német választók körében annyira népszerű jelölt lép fel, hogy győzelme egészen biztosra vehető, ezért a kormánypárt nem is állít jelöltet. „Ha a Mühl-féle kisebbség mégis fellép, úgy ő azt nem is bánja, nem is érdekli, de előre is jelzi, hogy meg fognak bukni" — mondotta Darányi.89 A Volksdeutsche Kameradschaft vezetői maguk is tudták, hogy nincs esélyük választási győzelemre, a választási kampány adta lehetőségeket azonban ki akarták használni agitációra. Jelöltjük nem Heinrich Mühl lett, hanem Georg Goldschmidt, a Deutscher Volksbote szerkesztője, pártonkívüli „népinémet" programmal. Lapjában rámutatott arra, hogy mint az imént Perczel, úgy most Klein mögött valóságos „nemzeti frontba" tömörül minden politikai erő annak meggátlására, hogy egy „népinémet" képviselő kerülhessen be a parlamentbe. 1937. december 27-én indult a korteshadjárat, amelyben Goldschmidt támogatására Bäsch, Mühl és Faulstich is számos beszédet tartott; kíséretükben a német főiskolások egész raja tevékenykedett a választókerületben. Plakátjaik, röpcéduláik kinyomtatását azonban a bonyhádi nyomdák nem vállalták, egyetlen újság támogatására sem számíthattak, ugyanakkor Gratzék lapjának, a Neues Sonntagsblattnak mintegy tízezer példányban megjelent különkiadását mindenütt ingyen teqesztették. Bár választási gyűléseik látogatottak voltak, azokat közbekiáltások zavarták meg: „Mi magyar svábok vagyunk, nem németek!"; Nagymányok községben január 2-án a hallgatóság egy része el is vonult, Faulstich dühösen kiáltotta utánuk: „Ti valóban nem vagytok németek! Ti megtagadtátok saját fajtátokat!" Klein Antal választási beszédei élesen támadták a Volksdeutsche Kameradschaftot, mint a magyar nemzeteszmét eláruló pángermánokat; a szónoklataival őt különösen erőteljesen támogató - ugyancsak kisgazdapárti — Riesz Ádám egyenesen arra szólította fel őket, hogy csomagolják össze holmijukat és vándoroljanak ki, mert előbb-utóbb úgyis ez lesz a sorsuk. Nyílt hatósági nyomás alkalmazására nem került sor, de a falusi jegyzők és a csendőrök, detektívek nem mulasztották el, hogy emlékeztessenek a megtorlásokra, 89 OL, Küm. pol. res. 65. cs. 21. tétel. 704/1937. Apor Gábor feljegyzése. Bp., 1937. dec. 28.
