Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (2. RÉSZ) 1125 sekre rámutató hazai ellenzéki sajtó részéről, s ez roppantul megnehezíti számára a német kisebbség problémájának kielégítő megoldását. Neurath is orvoslást ígért; a részletek megbeszélése azonban Mackensen államtitkár és a magyar delegációval ugyancsak Berlinben tartózkodó Pataky Tibor ugyanaznapi tárgyalásának feladata lett.80 Pataky törekvése, hogy a kisantant-államok német kisebbségei és sajtójuk magatartásának kérdését állítsa előtérbe, nem járt sikerrel, mert Mackensen ezúttal is azt hangoztatta, hogy e téren nem remélhető lényeges előrelépés mindaddig, míg a magyarországi németek helyzetének kielégítő rendezése reájuk vonzó hatást nem gyakorol. Az iskolarendelet végrehajtásának elszabotálását emlegette, amire Pataky a helyi hatóságok és az egyházi iskolafenntartók magatartása miatti nehézségekre hivatkozott, de ígérte, hogy Darányi érvényt fog szerezni a kormány szilárd elhatározásának. Mackensen ezúttal már kereken kijelentette Pataky előtt, hogy a német kormány azt kívánja a magyar kormánytól: vizsgálja felül álláspontját a Volksdeutsche Kameradschafttal szemben, és ezzel törekedjék együttműködni, mert a Gratz-féle irányzatot a német birodalomban maradéktalanul elutasítják. Minthogy Pataky a Volksdeutsche Kameradschaft élén álló Huss professzort élesen támadta, és — Mackensen szerint is joggal — politikailag alkalmatlannak tartotta a magyar kormánnyal való együttműködésre, a német külügyi államtitkár Bäsch személyét ajánlotta, akit e szerepre teljesen megfelelőnek nyilvánított. Pataky azon óhaját hallva, hogy más „mértékadó" állami és pártszervekkel is érintkezésbe kíván lépni ezekben az ügyekben, Mackensen mindenekelőtt a Volksdeutsche Mittelstellére hívta fel figyelmét.8 1 Hitler november 25-én fogadta Darányi és Kánya látogatását. Amikor beszélgetésük során a kisebbségi kérdésre került szó, hangsúlyozta a kisebbségek „elnemzetietlenedéstől" való megóvásának jelentőségét, és utalt az imént — 1937. november 5-én — Németország és Lengyelország között megkötött kisebbségi egyezményre, amely kölcsönösen megtiltotta a kisebbségek erőszakos asszimilálását, s kimondva a kisebbségeknek az állam iránti lojalitása kötelezettségét, elismerte jogukat saját iskolákra, gazdasági és kulturális egyesületekre. A példamutatónak beállított egyezmény a náci-pángermán hatalmi törekvésektől nem ok nélkül tartó lengyelek, sőt az egész világközvélemény megtévesztését, éberségének elaltatását célozta, az Anschluss, majd a szudéta-kérdés napirendre tűzése küszöbén.82 A tárgyalások befejeztével mindkét fél elégedetten nyilatkozott a kisebbségi kérdésben folytatott eszmecserékről. Neurath külügyminiszter úgy tájékoztatta e tekintetben a német diplomáciai képviseleteket, hogy magyar részről előzékenyen fogadták a magyarországi német kisebbség sorsa iránt tanúsított nyomatékos érdeklődést, s belátva, hogy a német—magyar viszonyt e kérdés állása mindig döntően befolyásolja, újra és egyértelműen kijelentették: a német részről kívánt szabályozást szilárd elhatározással "°OL, Küm. pol. res. 65. es. 21. tétel. 685/1937. Kánya napijelentése. Berlin, 1937. nov. 24.; HHSA Ν PA Fasc. 886. Liasse Ungarn 2/1. Fol. 635-637. Tauschitz jelentése. Berlin, 1937. november 24. 81 A Wilhelmstrasse és Magyarország, 102. sz. dok. (241-243.) Mackensen feljegyzése. Berlin, 1937. nov. 24. 8J A Wilhelmstrasse és Magyarország, 104. sz. dok. (243-245.) Meissner feljegyzése. Berlin, 1937. nov. 25.; - A német-lengyel kisebbségi megegyezést közli: Külügyi Szemle, 1938. évf. 1. sz. 105-106.
