Századok – 1981

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI

1118 TILKOVSZKY LORANT titkos utakon folytatott akciójával szemben teljesen tehetetlenek, úgyhogy az a különös helyzet áll elő, hogy a kormány által alapított egyesület kevesebb mozgási szabadsággal rendelkezik, mint az a mozgalom, amelyet a kormány kétségkívül veszélyesnek tart. Sopron vidékén pl. az egylet bizalmi férfiait állandóan beidézik és büntetik, ugyanakkor azonban a Huss-Basch-csoport bizalmi embere szabadon agitál Sopron vidékén az egylet ellen, és a csendőrök szeme láttára terjeszti ott Baschék lapját és naptárát. Az egyesület összes helyi fiókjához rendszeresen eljuttatják Der Jungdeutsche című ifjúsági lapjukat is, amely állandóan támadja az egyesület vezetőségét, és azt úgy állítja be, mintha a németség érdekeit a kormánynak elárulta volna, anélkül, hogy ennek a folyóiratnak és néhány hasonló folyóiratnak terjesztése megakadályozása érdekében bármi történnék. „Ha a Huss-Basch-csoport, mint körében híresztelik, még egy hetilap kiadására is engedélyt kapna, akkor legjobb volna belenyugodni abba, hogy Baschék vegyék át a hazai németség vezetését, mert előbb-utóbb úgyis ez lesz a dolog vége, ha minden úgy megy tovább, mint eddig." Ezt követően a memorandum megemlíti, hogy a miniszterelnöknek a névmagyarosítás ügyében tett igen helyes nyilatkozata ellenére tovább folyik a névmagyarosítások érdekében gyakorolt kényszer is. A gyerekeket az iskolában jóformán mindennap zaklatják, hogy változtassák meg német nevüket. A katonai szolgálatot teljesítő sváb legényeket a laktanyákban a tisztek megveretéssel és kiköttetéssel fenyegetik, vasárnapi kimenőjüket megvonják, hogy rákényszerítsék őket a névmagyarosításra. A vasúti pályamunkásokat a munkaalkalom megvonásával ijesztgetik, egyes helyeken az iparengedélyek és hasonló okmányok kiadását a névmagyarosítástól teszik függővé. Tömegesek az ilyen típusú panaszok mind a mai napig. „Az előadottak alapján ki kell jelentenem — vonta le Gratz a következtetést —, hogy ha az imént ismertetett állapotokban gyökeres változás nem vihető keresztül, a magam részéről azt a felelősséget, amelyet a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület elnöki tisztsége reám ró, nem tudom tovább vállalni. Egy évvel ezelőtt írásban jelentettem ki, hogy mivel a Huss-Basch-csoport elleni fellépésemet mindig azzal indokoltam, hogy ezen az úton lehet legjobban biztosítani az iskolakérdés megoldását, abban az esetben, ha az iskolareform meghiúsultnak volna tekintendő, kénytelen volnék bevallani, hogy az én politikám csődöt mondott, és az egylet elnökségéről lemondani. Ma már fel kell tennem önmagam előtt a kérdést, hogy ez az időpont nem következik-e be máris? Ugyancsak sürgettem - két év óta - azt is, hogy a hatóságok támogassák az egyesületet, és legyenek segítségünkre abban, hogy az egyesületbe necsak a mindig izgága embereket, hanem a komoly és módos parasztokat is bevonhassuk, amihez szükséges volna, hogy a hatóságok ezeket az elemeket ne tartsák vissza az egyesületbe való belépéstől, hanem inkább buzdítsák erre. Ehelyett éppen az utolsó évben fokozott mértékben kellett meggyőződnöm arról, hogy az egyesületet a hatóságok — kevés kivételtől eltekintve -egyáltalán nem támogatják, sőt valami hazafiatlan alakulatnak tartják, ami engem is hovatovább olyan színben tüntet fel, amelyben feltüntetve lenni nem akarok. Mindettől eltekintve pedig az a meggyőződésem, hogy ha a dolgok úgy haladnak, mint eddig, akkor a túlzó elemek rövid időn belül magukkal fogják ragadni az egész magyarországi németséget. Komolyan gondolkozom azon, nem teljesítenék-e a jelenlegi körülmények között hasznosabb feladatot, ha lemondva az egyesület elnökségéről, és megszabadulva mindattól a feszélyezettségtől, amellyel ez a szerepem jár, nyíltan szembeszállnék a nyilvánosság