Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (2. RÉSZ) 1103 bíráló hangok kezdtek hallatszani a nyilatkozatcserével kapcsolatban.3 6 Az iskolarendelet ígért „maradéktalan" végrehajtása nem haladt előre, az ellenállás vele szemben nem csökkent, hanem növekedett. Vita a magyarországi német mozgalom és törekvései megítéléséről A Széli—Hess nyilatkozatcserét közvetlenül követő időszakban Budapesten megjelent egy német nyelvű anonim brosúra „a Harmadik Birodalom egy őszinte barátjától", amelyből — címe szerint — megtudható „az igazság a magyarországi németségről". Szerzője, Marjay Frigyes, mindenesetre olyan szellemben tekintette át a magyarországi német nemzetiségi mozgalom egész történetét, amely a magyarsággal való harmonikus együttélés gondolatát hangsúlyozta, helytelenítve a radikalizmust és a kifelé orientálódást. Bäsch irányzatát azonban úgy állította szembe a korábbi, Bleyer-féle politikával, mintha Bleyer viszonya a magyar kormányzathoz teljesen korrekt és kifejezetten szívélyes lett volna, másrészt a kormánypolitikát úgy tüntette fel, mintha nemcsak Bethlen, de akár Gömbös esetében is, a német kisebbség ügyét előmozdítani kívánó őszinte igyekezete eredményességét mindössze a helyi hatóságok és a közvélemény értetlensége akadályozta volna. A brosúra szerint a magyarországi németség jogos bizalommal várhatja a Darányikormánytól kulturális kívánságai teljesítését, s a közvélemény is kedvezően alakul Szekfű Gyula, Milotay István, Pethő Sándor, Eckhardt Tibor, Antal István és mások figyelemre méltó megnyilatkozásai nyomán.3 7 Marjay brosúrája Gratz irányzatát támogatta, amellyel szemben a Volksdeutsche Kameradschaft tovább folytatta éles harcát. A Deutscher Volksbote 1937. júliusi számában Bäsch a németországi szervektől való függésük, onnan kapott irányításuk és pénzügyi támogatásuk vádját azzal ellensúlyozta, hogy Gratznak a magyar kormánytól való függésére, az általa vezetett Magyarországi Német Népművelődési Egyesület és a Neues Sonntagsblatt kormányszubvencióban részesülésére mutatott rá. Mint hangsúlyozta, Gratz irányzata nem ok nélkül veszítette el minden hitelét az Európai Német Népcsoportok Szövetsége és az Európai Nemzeti Kisebbségek Kongresszusa előtt. Jelenlegi helyzetükben Gratzék nyilván nem látnak más lehetőséget, mint hogy a Kameradschaft elleni támadáradikálisok izgatásának németországi szítóit nem intézik el olyan egyszerűen, „mint annak idején a Röhm-puccsistákat". Ezzel szemben a VDA-hoz közel álló Wiener Neueste Nachrichten arra utal, hogy „sok magyar miniszteri kijelentés volt már, nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget; a magyarországi németség helyzete a legnagyobb mértékben ki nem elégítő". (OL, pol. 175. cs. 21/7. tétel, sz. n./1937. Bobrik ügyvivő jelentése. Bécs, 1937. július 27.) A berlini magyar követ, Sztójay, 1937. július 23-i jelentése szerint a vele beszélgető német hadügyminiszter, Werner Blomberg, a Széll-Hessféle nyilatkozatcserével s a magyarországi német kisebbség problémájával kapcsolatban viszont „azon nézetének adott kifejezést, hogy ezen kérdés közöttünk tulajdonképpen nem létezik. Nem ért egyet azokkal, akik azt felfújják, ami különben a birodalmi kancellár intencióinak sem felel meg". (OL, Küm. pol. 423. cs. sz. n./1937.) 36 A Korunk Szava arról írt (1937. évf. 19. sz. 543-544.), hogy a magyarországi németség felé irányuló németországi propaganda ellen nem nyújtanak védelmet „a kevéssé szerencsés kisebbségi iratváltások magunk alkotta okmányai". 3'Die Wahrheit über das ungarländische Deutschtum. Von einem aufrichtigen Freund des Dritten Reiches. Bp., 1937.
