Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
A MAGYARORSZÁGI NÉMETSÉG A DARÁNYI-KORMÁNY IDEJÉN (2. RÉSZ) 1093 A Deutscher Volksbote említett 1937. júniusi száma — Anton König, a Neues Sonntagsblatt szerkesztője egyik cikkével vitatkozva - arról írt, hogy a magyarországi németségen belüli szakadást csak rágalmazó célzattal lehet a nemzetiszocialista Németország befolyásának tulajdonítani, hiszen a magyar kisebbségek körében is tapasztalható hasonló jelenség. Otromba rágalom, hogy a Volksdeutsche Kameradschaft utasításokat, vagy éppen politikai parancsokat kapna az „anyanéptől". De annyi bizonyos, hogy a magyarországi németség legelemibb és legtermészetesebb létjogaiért küzdve, nem engedi magát befogni a német nép s a német birodalom ellenségeinek szekerébe: „Inkább gyűlöljenek minket Németországgal és anyanépünkkel együtt, mintsem hogy ellenük irányuló kapcsolatokból szerezzünk magunknak előnyöket."7 Ilyen kapcsolatnak tekintette a Kameradschaft lapja a Volksbildungsverein és Bajcsy-Zsilinszky jelenlegi „egymásratalálását". Míg a Neues Sonntagsblatt örömmel üdvözölte Bajcsy-Zsilinszkynek a Magyarország című lapban történt kiállását a Gratz-féle hazafias irányzat által képviselt mértéktartó német kulturális igények mellett, a Deutscher Volksbote arról írt, hogy nem Bajcsy-Zsilinszky változott meg, hanem a Volksbildungsverein jutott odáig, hogy a radikálisok elleni harcában benne keressen szövetségest.8 Az eleki incidens magyar részről ígért alapos kivizsgálására várva, és annak nyilvános megbélyegzésében bízva, Mackensen tovább folytatta ezalatt a Széli—Hess nyilatkozatcsere előkészítését. Május 20-án a következőkben rögzítették a német sajtó ezzel kapcsolatos feladatait: a magyar belügyminiszter nyilatkozatára a német lapok mindaddig nem reagálhatnak, míg a Külügyi Hivatal révén a Volksdeutsche Mittelstelle értesítést nem kap arról, hogy Hess válasznyilatkozata is megjelent a magyar sajtóban. Ezt követően kerül sor ugyanezen nyilatkozatoknak a német lapokban történő együttes közlésére. A nyilatkozatok kommentálásához a lapszerkesztők előzetes sajtóértekezleti tájékoztatást kapnak, amely a Volksdeutsche Mittelstellétől származik, de e forrás név szerint nem említendő, csak mint „illetékes hely".9 Egy ugyancsak május 20-án kelt feljegyzés, amelyet a nemzetiszocialista párt külföldi szervezete vezetőségének kultúrhivatala (Leitung der AO der NSDAP, Kulturamt) élén álló Dr. Klingenfuss a Külügyi Hivatalban államtitkári posztot kapott AO-főnök, Bohle részére készített, maga is helyesli a német külpolitika megegyezésre törekvését a magyar kormánnyal a magyarországi német kisebbség kérdésében, s úgy véli, hogy az olyan barátságos gesztusok, mint a nyilatkozatcsere, a német népcsoportra megnyugtatólag hathatnak. A megnyugtatásra szükség van, mert a magyarországi németségnek az az irányzata, amelyet a Volksdeutsche Kameradschaft képvisel, épp azért ragadtatja magát túlzásokra — egyébként indokoltan éles — ellenzéki politikája során, mert úgy érzi, hogy a németországi sajtó és a német birodalom hivatalos politikája nem lép fel védelmében kellő következetességgel és eréllyel. Véget kell vetni az olyan meggondolatlanságoknak is, mint a VDA-nak a Basch-bélyegekkel űzött izgató propagandája, s a külföldi németekkel foglalkozó németországi szövetségeket meg kell győzni arról, hogy a német kisebbségekről V. Weidlein: Geschichte der Ungarndeutschen in Dokumenten. 183-184. „Wir und das Dritte Reich". *J. Weidlein: Geschichte der Ungarndeutschen in Dokumenten. 162. „Selbschwingen einz". 9 PA AA, Presseabteilung. Das ungarländische Deutschtum, Bd. 1. Aktenvermerk. Berlin, 1937. május 20.
