Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: A magyarországi németség ügye a Darányi-kormány idején. (2. rész.) 1091/VI
1094 TILKOVSZKY LÓRÁNT való gondoskodás a német kormány, a német külpolitika részéről jó kezekben van. Dr. Klingenfuss maga is erre figyelmeztette az AO magyarországi embereit, a legszigorúbb tartózkodásra intve őket a népcsoport ügyében.10 Az Elek községben történt incidens magyar részről elrendelt kivizsgálásának elhúzódása azonban május végén, június elején ismét feszültté tette a helyzetet. Werkmeister ismételt sürgetésére Bakách-Bessenyey annyit közölt, hogy a még folyamatban levő vizsgálat szerint a német lakosok bántalmazása, ami azután is folyt, hogy a „zászlógyalázás" tettese egy ittas és — mint német részről hangsúlyozták - egyébként is szellemileg fogyatékos német legény önkéntes jelentkezése folytán megkerült, nem a nemzetiségük miatt történt, hanem mert az eset alkalmával többen az Internacionálét énekelték, és ezzel a kommunista mozgalom iránti szimpátiájukról tettek tanúságot. Ez a váratlan fordulat az eleki németek ekkor már nem is tagadott bántalmazása indokolásában arra indította Werkmeistert, hogy Overbeck katonai attasét a helyszínre küldje. Egy Elek községhez közeli faluban találkozott a két budapesti német sajtótudósító kíséretében megérkező Overbeck a bántalmazott eleki németek képviselőivel, akik kereken tagadták, hogy a helybeli németeknek a kommunizmushoz bármi közük is lenne; csak kényszer hatása alatt vallották egyesek, hogy énekelték — az általuk egyébként nem is ismert — Internacionálét; vallomásukat később vissza is vonták.11 Ha nem is fogadható el annak kategorikus kétségbevonása, hogy a jómódú (80%-ban német) falunak jellemzett Eleken nem lehettek — különösen az itt is, németek közt is található szegényebbek körében — kommunisták vagy kommunista szimpatizánsok, a német követség aligha tévedett abban, hogy lényegében magyar félrevezető manőverről van szó. A jelenlegi belügyminiszter elődjétől, Kozma Miklóstól származott az ötlet, hogy a pángermánok - gyakorlatilag azonban sokszor egyszerűen nemzetiségileg öntudatos németek — elleni csendőri, rendőri fellépést kommunistaellenes intézkedésnek feltüntetve, eredményesen lehetne kivédeni mindenféle hivatalos és nemhivatalos németországi tiltakozást. Bizonyára ez történt a vallatások során megvert - német adatok szerint mintegy 150 — eleki német parasztlegény esetében.1 2 Minthogy az előbb Szófiába és Belgrádba, de azután Budapestre is látogató német külügyminiszter érkezése június 12-re volt kitűzve, Werkmeister már 2-án arra figyelmeztette Bakách-Bessenyeyt, hogy a magyar kormány saját érdekében tisztázza addig kielégítően az eleki ügyet, mert az „éppenséggel nem lenne hálás beszédtéma" a két külügyminiszter, Neurath és Kánya között. Minthogy azonban a magyar külügyminisztérium politikai osztályának vezetője nem nyilatkozott e tekintetben biztatóan, s a következő napok nem is mutatták semmi jelét annak, hogy a magyar kormány rendezni igyekezne az ügyet Neurath megérkeztéig, június 8-án Mackensen államtitkár szólította fel erre Sztójay követet, azt is hangsúlyozva, hogy az eleki eset rendezése előfeltétele annak, hogy Hess megtegye nyilatkozatát a kisebbségi kérdésben tervezett magyar—német nyilatkozatcsere keretében. Mind Sztójay, mind Mackensen beszélt a magyar kormánynál befolyásos németbarát képviselővel, Mecsér Andrással, aki megígérte, hogy felkeresi Darányi miniszterelnököt és ebben az értelemben próbál hatni reá.13 Mackensen utasítására 9-én 1 °Uo. Klingenfuss - Bohlénak. Berlin, 1937. május 20. 1 ' Uo. Werkmeister jelentése. Bp., 1937. június 2. 12 Uo. Erdmannsdorf távirati jelentése. Bp., 1937. június 9. 13 Uo. Mackensen távirata a budapesti német követséghez. Berlin, 1937. június 8.
