Századok – 1981

FOLYÓIRATSZEMLE - Orde; A.: Franciaország és Magyarország 1920-ban; revizionizmus és a vasutak 1074/V

1074 FOLYÓIRATSZEMLE A. ORDE: FRANCIAORSZÁG ÉS MAGYARORSZÁG 1920-BAN Ismeretes, hogy a békekonferencia után egy ideig A. Millerand miniszterelnök és M. Paléologue külügyminisztériumi főtitkár Közép-Európában Magyarországra kívánt támaszkodni, nem hagyta jóvá a kisantant megalakulását, viszont Paléologue 1920 szeptemberében történt távozása után mindez megváltozott. Sok kérdés azonban megválaszolatlan; így az, hogy például a Magyarország vonatkozásában folytatott francia politika része voli-e egy békeszerződés utáni nagy átrendezési tervnek; a magyar remények valódi francia ígéretekre alapultak-e? A legutóbbi időkig a rendelkezésre álló források nagy része magyar volt. A francia levéltárak megnyitása sokat segített, bár még mindig vannak homályos pontok. A szerző véleménye szerint a magyar remények erősen túlzottak voltak, az 1920 őszén bekövetkezett kurzusváltozás nem Paléologue lemondásának volt a következménye, és Franciaország kelet-európai politikájában nem volt összhang. A franciák 1919 végén kezdtek komolyabb figyelmet fordítani Magyarországra. Lehetségesnek tartották, hogy a Németország elleni „gát" részét képezze, számba vették a kínálkozó gazdasági lehetőségeket, zavarforrásnak tekintették, amennyiben nincs francia befolyás alatt, és erősen tartottak brit túlsúly kialakulásától. Nagy-Britannia pozíciói valóban erősek voltak - brit dunai flottilla, Sir George Clark missziója -, így a francia félelem nem volt alaptalan, bár a Foreign Office nem fordított túlzottan nagy figyelmet Magyarországra. A békefeltételeket csak 1920 januárjában vette át a magyar küldöttség Párizsban. A küldöttséggel együtt üzletemberek is érkeztek, akik kedvezőbb francia álláspont fejében kecsegtető gazdasági ajánlatokat tettek. 1920 márciusában intenzív tárgyalások kezdődtek a Schneider-Creusot-val; a magyar kormány remélte, hogy a franciák hajlandóak lesznek a területi határozatok jelentős módosítására. A tárgyalást magyar részről dr. Halmos Károly ügyvéd vezette. Paléologue április 25-i jegyzékében a Halmos által továbbított magyar területi igények jó részét - főleg román vonatkozásban - állítólag elismerte, és francia- magyar gazdasági, katonai megállapodást ajánlott. Paléologue és Halmos 1927-ben egyaránt tagadta az okmány hitelességét, s bizonyos, hogy Paléologue minden más alkalommal csak általános jellegű, hosszú távú ígéreteket tett. A francia archívumokban nincs meg a jegyzék, csak Halmos március 22-i levele, amely magyar-román vonatkozásban a magyar igényeket tartalmazta. A néha közvetítőkön keresztül folyó tárgyalások során Halmos felajánlotta az államvasutakat, az állami gyárakat, Duna-Tisza csatorna építését stb., a magyar hadsereget és szövetségi viszonyt, mindezekért cserébe területi engedményeket, egyes vitás területeken népszavazást és a kisebbségi jogok biztosítását kérte. A francia források alapján valószínűtlen, hogy Paléologue bármikor területi vonatkozású ígéreteket tett volna, így a Párizsba kiküldött Teleki külügyminiszternek, Bethlen és Csáky grófnak sem. Május 4-én megszületett a vasutak átvételéről szóló megállapodás, de Paléologue a magyar politikusoknak csak arra tett ígéretet, hogy elősegíti a Magyarország és szomszédai közötti viszony megjavítását. A végelges - lényegében változatlan - békefeltételeket május 6-án adták át, de a szövetséges hatalmak kísérőlevele alapján, amelyet Millerand írt alá, nagy reményeket fűztek a francia jóakarathoz. Időközben a britek is értesültek a francia-magyar tárgyalások lényegéről. A franciák június 21-én opciót kaptak a vasútra, a hitelbankra és budapesti szabadkikötő építésére. A végleges megállapodás megkötése esetére a franciák általános jellegű nyilatkozatot ígértek. Fouchet budapesti francia megbízott továbbította a mugyarok legsürgősebb kívánságait: sorozás engedélyezése, Burgenland átadásának elhalasztása, román és jugoszláv kiürítés, a kisebbségek helyzetének rendezése, Budapesten legyen a Duna Bizottság székhelye. Ezek legtöbbjére a franciák kitérő választ adtak. Kétségtelen, hogy a francia szándékokkal kapcsolatban, nemcsak a politikailag tapasztalatlan Halmos, hanem Teleki is illúziókat táplált, és azt a francia álláspontot, hogy a két ország közt nincs ok a hosszas ellenségeskedésre, úgy értelmezte, hogy a franciák hajlandók a békerendszer megváltoztatására. A magyar kormány erősödő revíziós tevékenysége a lengyel-szovjet háború idején hozzájárult a kisantant kialakulásához, ami már a párizsi béketárgyalások idején megindult. A legfőbb szervező Beneä volt, aki a kisantant létrehozásának legfőbb okaként azt jelölte meg, hogy meg kívánják