Századok – 1981

TÖRTÉNETI IRODALOM - Glatz Ferenc: Történetíró és politika. Szekfű; Steier; Thim és Miskolczy nemzetről és államról (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1059/V

TÖRTÉNETI IRODALOM 1061 annak tisztán látásában, hogy ez a polgári történetírás egyre konzervatívabbá válik, s a történetírói koncepciók határozottan retrográd irányú módosulásaiban egyre halványabb e pozitívumok még mindig megfigyelhető' visszfénye. A szerző kísérleti jellegűnek nevezi azt az elemzés-sorozatot, amelyet a „történetíró és politika" téma historiográfiai vizsgálatára megkezdett, de a kötetben csak részben tehetett közzé, s folytatásra vár. A kísérlet, mint a kötetben publikált elemzésekből kiviláglik, máris nagyon biztató eredményekkel járt, s a könyv végére érő olvasó felfokozott érdeklődéssel várja a szerző által ígért folytatását azoknak a rendkívül figyelmet keltő fejtegetéseknek, amelyek jelenleg az egyik legizgalmasabb ponton, a magyar polgári történetírás bizonnyal legnagyobb formátumú egyénisége munkásságának politikához való viszonyában megnyíló minőségileg új szakasz küszöbén zárulnak. Amit a szerző az általa indított elemzés-sorozat célkitűzéséről, vizsgálódásai menetéről, a közben felmerült, és a munka kereteit illetően is az eredeti elképzelések bizonyos módosítását javalló metodikai meggondolásokról mond, megvilágítja a könyv szerkezetével kepcsolatban a szerző által is említett problémákat. Helyeseljük, hogy Glatz végül is nem mondott le azon tanulmányok közléséről, amelyek könyve első részét teszik: ezek mintegy bevezetnek a problematikába, és megismertetnek a vizsgálati módszerekkel, amelyek alkalmazására minden kétséget kizáróan Szekfü Gyula szemléleti fejlődésének, történetírói magatartásának és munkásságának a kötet második részében megkezdett - 1918-ig eljutó - vizsgálata kínálja a legkitűnőbb lehetőséget. A „történetíró és politika" téma vizsgálatának középpontjába igen jó érzékkel állítja a szerző a nemzetről és államról vallott történetírói nézeteket s azok változásait. Könyve első részében Steiner Lajos,Thim József és Miskolczy Gyula történészi magatartásán, régebbi és újabb művein méri le a magyar állam és nemzet legújabb kori története egyik legmegrázóbb sorsfordulatának, Trianonnak a hatását, amely nemcsak az egész kiegyezési korszak vonatkozásában, hanem a magyar reformkorig és 1848—49-ig visszamenően szükségessé tette a magyar történelem fő kérdéseinek újra-átgondolását, de mégis mindenekelőtt - az alapvető gazdasági-társadalmi kérdések rovására is - a nemzetiségi mozgalmak, illetve a magyar nemzetiségpolitika vizsgálatának előtérbe állításához vezetett. Megállapítja, hogy az említett történetírók, akik a szlovák, szerb, horvát kérdéssel foglalkozó korábbi munkáikban bizonyos méltánylattal viseltettek e nemzetiségi mozgalmak és vezetőik olyan törekvései iránt, amelyek a magyar állam keretein belül kívánták mérsékelt nemzetiségi igények kielégítését, és akik bíráló szavaktól sem tartózkodtak a magyar nemzetiségpolitikai türelmetlenség megnyilvánulásaival, a természetes magyarosodási folyamatot valójában csak hátráltató erőszakos magyarosítási törekvésekkel szemben - a soknemzetiségű Magyarország felbomlásának hatása alatt, s az utódállamok propagandája ellenében, védelmére kelnek a magyar nemzetiségpolitikának. Ha meg is jegyzik, hogy az államhű nemzetiségi irányzatok és képviselőik a magyar politika és társadalom részéről - épp magyar érdekből - több megértést érdemeltek volna, a hangsúly túlnyomórészt a centrifugális nemzeti törekvések bírálatára tevődik át, oly módon, hogy a nemzetiségi mozgalmakban és annak vezetőiben egyre nagyobb mértékben vélik felfedezni a csehszlovák, jugoszláv egységtörekvések közvetlen szerves előzményeit, illetve magyarországi céltudatos ügynökeit. Az ellenforradalmi korszakban Bethlen ambiciózus és koncepciózus kultuszminisztere, Klebelsberg által kezdeményezett nagy kiadványsorozat keretében, amely Magyarország újabb kori történetének forrásait (Fontes históriáé hungaricae aevi recentioris) kezdte publikálni, olykor monografikus méretű és jelentőségű bevezető tanulmányokkal - Steier, Thim és Miskolczy említett kötetei mellett a szerző Szekfű Gyulának a magyar államnyelv történetéről megjelentetett kötetét kívánta még vizsgálataiba bevonni. Történetíró és politika viszonyának tanulmányozásához azonban Szekfű Trianon előtti pályája is oly gazdag anyagot adott, hogy azzal ezúttal csak megalapozni lehetett azon változások elemzését, amelyek az ő történetírásában, történetírói magatartásában következtek be Trianon után. Steier, Thim, Miskolczy korábbi szerepe, minden figyelemre és elemzésre méltó olyan mozzanata ellenére, amely „történetíró és politika" témájához értékes adalékul szolgálhat, s érintkezési pontjai is vannak Szekfű korabeli nézeteivel, magatartásával - sem terjedelemben, sem mélységben, sem hatásában nem mérhető Szekfű jelentőségéhez. Szekfű Gyula történetírói gondolkodásának e kötetben ábrázolt kialakulása, a „Serviensek és familiárisok" anti-werbőcziánus kritikájától „A száműzött Rákóczi" kuruc-romantika elleni nyílt támadásán és viharos fogadtatásán keresztül a „Der Staat Ungarn"-ig, ,,Α magyar állam életrajzá"-ig végigkísért szekfűi történetírói viszonyulás a politikához és ezzel összefüggő koncepcióépítkezés, csak a kötet ígért, és nagyon várt