Századok – 1981
TÖRTÉNETI IRODALOM - Glatz Ferenc: Történetíró és politika. Szekfű; Steier; Thim és Miskolczy nemzetről és államról (Ism.: Tilkovszky Lóránt) 1059/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 1059 virágzására már nem maradt idő. Helyi eltérésekkel a feudális jog maradványai is tovább élhettek, amit a porosz-német, osztrák, ill. orosz birodalmi jogminták gyakori átvétele is előmozdított. így a 19. század utolsó harmadában még számos területen a burzsoá jog kiépítése is napirenden maradt, miközben az imperializmus korszakába való átmenet módosító tényezői is megjelentek. A kontinens keleti területein valóban lényeges időbeli eltérésekkel jelentkeztek az imperializmusra való áttérés konkrét jelei a jogban. (Ld. A délkelet-európai népek jogrendje az imperializmusra való áttérés időszakában c. fejezetet) A porosz-német, osztrák, ill. az orosz birodalmi jogban is láthatók az áttérés sajátosságai, ill. az időbeli eltolódások. A délkelet-európai jogrendszerek viszont -az ipari forradalom megkésése következtében - csak a századforduló idejétől, ill. a 20. század első évtizedeiben módosultak kifejezetten a tőkés gazdaság monopolizálódásának hatása alatt. Az imperializmus külső hatása azonban már a 70-es évektől jelen volt a Balkánon, és eleve deformáló szerepet játszott az állam- és jogrend fejlődésében. Az imperialista hatalmak érdekharca ugyanis permanens válságba sodorta a fiatal nemzetállamokat, felkeltette a nemzeti gyűlölködést, és sorozatos nemzetközi válságok színterévé tette az adott térséget. A monopolkapitalizmusra való áttérés tehát ebben a térségben a külső tényezők történelmi szerepét állította előtérbe. Ezek a külső körülmények akadályozták a modern burzsoá állami mechanizmus kiteljesedését, és elgáncsolták a nemzeti egység megteremtését is. A gazdaság pedig, a külföldi (főként a porosz, osztrák) tőke vadászterületévé vált. A jogalkotás iparvédő (protekcionista) törvényekkel sem tudta feltartóztatni ezt a negatív tendenciát, mivel maga is a külföldi tőke befolyása alá került. Az állami koncessziók gyakori alkalmazása a fejletlen hazai ipart a nemzetközi monopóliumoknak szolgáltatta ki, ami a jog fejlődésére is negatív hatást gyakorolt. Kialakult - miként a szerző találóan mondja - a jogbizonytalanság, a kodifikált jog elvesztette tekintélyét, és a kormányzati szükségintézkedések nyomán áttekinthetetlenné lett a joggyakorlat. Délkelet-Európa térségében tehát a burzsoá jogrendszer igen korán elvesztette stabilitását. Általános jelenséggé vált a klasszikus burzsoá jogelvek feladása, ill. az alkotmányjogi garanciák meglazulása. A térség egyes alrégióiban (pl. Bulgáriában) azonban még haladó jellegű jogi kodifikációk is születtek (amelyek a hazai jogminták felhasználásának eddig ismeretlen példáit hozták felszínre). Szűkebb értelemben a jogtörténetírás számára pedig annak a ténynek a bizonyítékai is felszínre kerültek, hogy a korabeli magyar jogfejlődésnek igen jelentős hatása volt a környező népek jogfejlődésére. (Ld. a mű záró fejezetét) Joggal remélhető tehát, hogy a történelmi sorsközösség felismerése alapján az újkori és legújabbkori jogfejlődésünk kölcsönhatásait is igazolni tudja a modern jogtörténettudomány. A mű értékeit felidézve könnyen érthető, hogy megelégedéssel nyugtázzuk a kiszélesedő összehasonlító jogtörténeti kutatómunka újabb eredményeit. A szerző elvitathatatlanul jó szolgálatot tett a szóban forgó mű megalkotása által, elsődlegesen az egyre gazdagodó hazai jogtörténetírásnak, de szélesebb értelemben közgondolkodásunknak is. Ebben az összefüggésben kell utalnom arra, hogy a kapcsolódó történettudományi ágazatok idevágó eredményeit szerzőnk szinte hiánytalanul gyümölcsözteti a feldolgozás során. A munka nemzetközi tudományos bázisa pedig a témakör természeténél fogva a rendkívüli megalapozottság igényét fejezi ki. A szerző ilyen értelemben nemcsak a történetijogtörténeti kutatásokra, hanem az érintett (és a hazai irodalomban eddig teljesen ismeretlen) jogforrások anyagára is megbízhatóan támaszkodik. Nyilvánvaló tehát, hogy a polgári kor egészét érintő, megélénkült hazai jogtörténetírásunk látószögének kiterjesztése vált ismét lehetővé. B. Kállai István G LATZ FERENC: TÖRTÉNETÍRÓ ÉS POLITIKA SZEKFŰ, STE1ER, THIM ÉS MISKOLCZY NEMZETRŐL ÉS ÁLLAMRÓL Akadémiai Kiadó. Budapest, 1980. 267 1. A történetírásnak is meg van a maga története; az ezzel foglalkozó tudományág, a historiográfia, a történeti tudományok egésze fejlődését segíti elő azzal, hogy kritikailag feldolgozza, értékeli azt az örökséget, amelyet a történetíró elődök munkássága hagyományozott az utókorra. A tudomány 12*
