Századok – 1981
TANULMÁNYOK - Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei 66/I
A MOHÁCSI CSATA ËS ELŐZMÉNYEI 101 a török19 2 , majdnem négy hét állt volna a magyarok rendelkezésére az eszéki rév védelmének megszervezésére. Ezért elsősorban a nádor volt a hibás, akinek csapatait, mint láttuk, már június 16-án Tomorihoz és a „rév" védelmére küldték. (Ez persze akkor nyilván a péterváradi volt.) Báthori azonban ennek nem tett eleget. Hibás volt azonban maga Tomori is. A főkapitány heteken keresztül elsősorban érsekségét védte. Addig nem mozdult el, amíg abban biztos nem volt, hogy a török főereje nem fenyegeti Bács várát. Megjegyezzük, hogy még ha július 17-én indul el Bácsról, akkor is elért volna idejében Eszékre. Végül is a mozgósításnál elkövetett hibák elismerése mellett nincs indokunk eltérni azok nézetétől sem, akik a magyar hadvezetést is hibáztatják. Ezt bővíti még egy dolog. Szemben Nemes Imrével én is egyetértek Perjéssel abban, hogy a magyar hírszerzés jól dolgozott, vagy talán inkább azt mondanám, hogy a lényeges hírek idejekorán eljutottak a magyar vezetéshez, igaz, gyakran hamis hírekkel együtt. Mint ahogy korábban is a hibák a hírek kiértékelésénél és az ezt követő döntéseknél történtek.19 3 Tekintve a mozgósítási zavarokat, nincs indokom eltérni a hadsereg mohácsi létszámáról az eddigi irodalomban a források alapján tett meghatározásoktól, azaz nem sokkal több, mint 25 ezer emberből állt,19 4 de ennek egy része is az utolsó pillanatban csatlakozott. Azonban a mohácsi síkon is egész különös dolgok történtek. Az, hogy augusztus 29-én egyáltalán csatát álltak, ahelyett, hogy visszavonultak volna, azt a Tomori vezette végvári csapatok lázadása döntötte el, tehát lényegében fegyelmezetlenség. Súlyos hiba történt a fővezér kijelölésénél is. Szinte érthetetlen, hogy a király nem élt legfelsőbb hadúri jogával, hanem a királyi tanács tagjai között közvéleménykutatást végezve nevezte ki Tömörít és Zápolyai Györgyöt, a távollevő vajda öccsét, bátyja helyett fővezérnek. Egy hadra kelt seregben azonban nem demokráciára, titkos szavazásra van szükség! Sajnos egyik fővezér sem értett — saját megjegyzése szerint sem — a hadvezetéshez. Ez a vezérválasztás azért is különös volt, mert normális esetben — ha a király nem nevez ki maga fővezért, vagy nem saját maga vezényel - a vezetés kérdését a feudális hadseregekben a rang döntötte el. Ezt Mohácsnál is alkalmazták, ezért lett a jobbszárny parancsnoka a csak minimális katonai tapasztalatokkal rendelkező Batthyány Ferenc bán1 9 5 , a balszárnyé pedig a fiatal Perényi Péter temesi ispán. A főparancsnokságot - ha a király nem vállalhatta - az ország első világi főméltóságára, a nádorra, Báthori Istvánra kellett volna bízni, aki különben minden emberi hibája ellenére képzett és gyakorlott hadvezér volt.19 6 Ő azonban betegsége miatt erre tényleg alkalmatlanná vált, hiszen nem vezényelhet feudális hadsereget olyan személy, akiről nem tudni, hogy a döntő csata napján lóra tud-e ülni. (Az már más kérdés, hogy augusztus 29-én tudott, de ezt előre nem tudhatták.) A nádor után az ország első embere az országbíró, aki ott is volt a csatában. Drágffy János önző és hatalmaskodó nagyúr volt ugyan, de katonáskodáshoz értett, temesi ispán korában csapatokat vezényelt, ezenkívül a főurak és a köznemesség egyaránt kedvelte.19 7 Az országbíró mégsem főpa-1 93 Mohács emlékezete 164. "3 Kubinyi, 1978, (Szávaszentdemeter) 207-208. (Itt idézve Peijés és Nemes véleménye.) " 4 Vö. Gyalókay, 1926,216-218. '9 5 A csatára Brodarics elbeszélését követtük. Kiadása: Acta Tomiciana VII. k. 231-253. Jobb hozzáférhetősége miatt a Mohács emlékezete c. műben megjelent fordítást idézzük. I. m. 10-31. -Batthyány tudtommal csak Frangepán Kristóf 1525-ös jajcai hadjáratában vett részt korábban. Thallóczy-Horváth: Jajcza i.m. CCXLIII-CCXLIV. 196 Vö. Szakály, 1978,489-491. -Perjés, 1979,106. 19 7 Ld. fenn, 137. j.
