Századok – 1981
VITA - Buza János: Egy megkésett válasz margójára 1045/V
1046 VITA is „Igaz református-katólikus"-nak' vallotta magát, feltehetően nehezen igazodott el a különféle idegen pénzek között. Másfelől azonban figyelembe kell vennünk, hogy a mezővárosi társadalomban írástudók is éltek, iskolákat tartottak fenn, Debrecenből, Sárospatakról hozattak iskolamestereket, nótáriusaik tollforgató mivoltához kétség nem férhet, s papjaik között világlátott emberek is akadtak,2 s remélhetőleg a körirat és az éremkép alapján meg tudták állapítani a gyakrabban előforduló pénzek eredetét. A sokat emlegetett timonról először tudósító rimaszombati harmincados már 1664-ben megemlítette XIV. Lajos nevét,3 a Szepesi Kamara 1673-ban „Demyn"-re franciásította a timont, és a már többszörösen torzított nevű pénz említésekor mint francia pénzt igyekezett kitiltani a forgalomból.4 A kamarai tisztviselők 1673-ban még nem tudhatták, hogy „. . . a timon Kecskeméten 1674 után a pénzforgalomból szinte teljesen eltűnt."5 Nagykőrös lakói sem vehették ezt észre, mert még 1684-ben is összeszámoltak néhány timont az általuk szintén franciának nevezett pénzek között.6 Hornyik János nyomán arra következtethetünk, hogy 1683-ban Kecskeméten még timonban számították egyes termékek árát.7 S nagy a valószínűsége annak, hogy Kecskemét elöljárói is tudtak a timon francia eredetéről, ha máshonnan nem, talán azoktól a franciáktól, akik Thököly kíséretében tartózkodtak Kecskeméten az 1670-es évek végén.' Nagykőrös lakosai pedig még 1687-ben is küldtek timont Nádorfehérvárra rendelt török adójukban,® illetve pecsétet csináltattak a magas ezüsttartalmú francia váltópénzekből.'0 3. Ami a tallér - pontosabban „tallér in specie" - 260 dénáros árfolyamát illeti, továbbra sem tartom valószínűnek, hogy 1671-ben és 1672-ben Kecskeméten kettőszázhatvan dénár lett volna egy tényleges tallér árfolyama. Iványosi-Szabó Tibor most - a diverzió eszközét alkalmazva - nagykőrösi példák egész sorát vonultatja fel azzal a szándékkal, hogy az említett két esztendőből a Kecskeméttel szomszédos mezővárosban is bizonyítsa a tallér 260 dénáros kurzusát. Eléggé alig méltányolhatóan ez alkalommal paginált, bárki számára ellenőrizhető példákat hoz. Vessünk rájuk ismét egy pillantást! A név szerint említett mezővárosi lakosok még nem tettek eleget nagyobbrészt tallérban kivetett adókötelezettségeiknek. Sőt néhányan közülük - 1671-ben Faragó Máténé, 1672-ben pedig Szőcs István és Patai Lőrincné kivételével - a későbbiekben sem tallérral, hanem váltópénzekkel, illetve természetbeni adózással, valamint feltehetően kölcsön, esetleg ledolgozás révén (pl. Garabant Lőrincné helyett a gazdagodó Bubori Balázs fizetett egy forintot) rótták le adójukat. S mivel nem tudtak tallért (tallért in specie) előteremteni, ezért egy tallér helyett 260 dénárral egyenlő értékű egyéb váltópénzt (néhány esetben timont), illetve különböző fajtájú és mennyiségű árut kellett 1 Takáts Sándor: Az alföldi pásztorokról (Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI-XVII. századból) Sajtó alá rendezte Benda Kálmán, Gondolat Kiadó, 1961. 34. 2Makkai László: Pest megye története (Pest megye műemlékei szerk. Dercsényi Dezső) Akadémiai Kiadó, Budapest, 1958. I. 116. 3Horváth Tibor Antal: Régi magyar pénznevek. Numizmatikai Közlöny 1953-1954. 20. 4 Kemény Lajos: Francia pénz kitiltása s a jó pénz kivitelének tilalma. Numizmatikai Közlöny, 1911. Adattár 22. 5 Állítja nem eléggé megalapozottan Iványosi-Szabó Tibor: Pénzforgalom Kecskeméten 1662-1711 között. Századok, 1980. 91. 'Nagykőrös számadáskönyvei 1684. 287. Magyar Országos Levéltár filmtára 3417. sz. tekercs. (A továbbiakban: Szk . . . MOL. f. . . .) 7 „Harmad rendbeli 24 borjú bőr, Egy Timony egynek az árra, facit 12 garast." Hornyik János: Kecskemét város története, oklevéltárral. Kecskemét, 1861. II. 202. * „Groff Tökölyi Imre Ur eö Naga mikor itt volt udvari népével, az mezei hadakkal és egyéb alsó végbeli, onodi, szendrei hadakkal, feles számú franciával . . ."Kecskemét város számadáskönyvei 1677. 73. MOL. f. 3402. ' „Derék summa töröknek" 1687-88. „Timony pénzt 330 timonyt, mely is teszen 7-ével 23 t. 3 gar." Szilády Áron-Szilágyi Sándor: Okmánytár a török hódoltság történetéhez Magyarországon. Pest, 1863. II. 151. vö. II. 160. 10 „Egy pecsétet csináltattunk öreg Nagy Istvánnal város számára, melyben ezüst vagyon 14 timon, 2 dénár, csináltatása 6 garas." Szilády-Szilágyi: i. m. II. 152.
