Századok – 1981

VITA - Iványosi-Szabó Tibor: Válasz Buza János: Timon és tallér c. vitacikkére 1041/V

VITA 1043 Természetesen folyamatosan gyomlálni kell a szakirodalom esetleges pontatlanságait, melyek az egyes pénzek eredetét, jellegét tekintve figyelmünket eddig elkerülték. Meggyőződésem viszont, hogy a jelen ismereteink elegendőek az általam megkísérelt összegezéshez, amely távolról sem tekinthető véglegesnek! Arra viszont mindenképpen alkalmas, hogy e több tekintetben is nehezen átlátható félévszázadnyi idő pénzforgalmáról az eddiginél egyértelműbb képet alkossunk, hogy a jelenlegihez hasonló vitákra késztessen, hogy bizonyítsa, más, nagyobb politikai és gazdasági egységek pénz­forgalmáról is elkészíthető lenne legalább ilyen szintű áttekintés. Úgy érzem, mindez célnak nem volt csekély, eredménynek pedig számomra megnyugtató. Ettől függetlenül nem kerülhetem meg a „török" pénzek identifikálásával kapcsolatosan fel­vetett kérdéseket. A kecskeméti források alapján hat „török" pénz előfordulására utalok. Buza János megállapítása szerint is: „. . . az oszporáról (akcse), a páráról és a török aranyról állítható minden kétséget kizáróan a par excellence török eredet", illetve a lepérről így szól: „szak­irodalmunk is török pénzként tartja nyilván, identifikálására a korábbiakhoz hasonlóan ma sem vállalkozom". Ez tehát őszesen négy a hatból, amelynek török voltát ő sem vitatja.s Maradt tehát a timon és a piaszter. Miként vitapartnerem is utalt rá, és magam is jeleztem, a timon valóban francia eredetű pénz. Ebben nincs köztünk nézeteltérés. Ugyanakkor ismételten jeleznem kell, hogy e közleményben a pénzforgalom alakulását kívántam bemutatni. Egyik fő célom az volt, érzékeltessem, hogy a hódoltság korának végén Kecskeméten a Török Birodalom gazdasági hatásrendszere révén milyen pénzek kerül­nek e vidékre, és milyen arányban lelhetők fel a helyi pénzforgalomban. Ezzel kapcsolatosan maga Buza János is egyértelműen fogalmazott: „A tallérkurzus emelkedésének közvetlen okát a francia, illetve a francia mintára vert 1/12 écu ezüst váltópénz török részről történő behozatala idézte elő",6 majd később:- „A timonnak nevezett 5 sous elterjedésének okát végső soron a fejlődésképtelen oszmán birodalom pénzügyi nehézségei idézték elő."7 Ráadásul még egy utolsó emlékeztető a timont illetően: „Maga a pénz hozzánk török, neve pedig török és délszláv közvetítéssel jutott el, s nyíltabbá válása révén lett a timun-ból timon."® Valóban e vidéken „török" pénznek minősítették a hódoltság korának végén ezt a pénzt. Forgalmából a török-magyar gazdasági, nem pedig a francia-hódoltsági gazdasági kapcsolatokra lehet következtetni a török uralom utolsó évtizedeiben. Tehát nem főben járó hiba a timont a török pénzek között említeni, ha valaki a pénzforgalmat vizsgálja! A piaszterrel kapcsolatos érvelése kicsiben hasonlít az előzőhöz. A piaszter eredetét sem kívántam elemezni. Csak arra utaltam, hogy a törökkel fennálló gazdasági-pénzügyi kapcsolat révén terjedhetett el a vidéken, itt tehát „török" pénznek minősítették. Mindezt Buza János újabb közlése is megerősítheti: „Az első »piastre ottomane«-ok 1687/88-ban kerültek ki a verdékből".9 Ha tehát a felszabadító harcok során már a törökök is verték ezeket a pénzeket, az előző években, évtizedben nyilván népszerűekké váltak a törökök körében. És ez esetben sem a hódoltsági magyar-spanyol, hanem spanyol eredetű csereeszköz közbeiktatásával hódoltsági magyar-török gazdasági kapcsolatra kell gondolnunk. Mellesleg hadd jegyzem meg, hogy egyetlen alkalommal leltem rá vonatkozó adatot. így a pénzforgalom alakulására vonatkozó megállapításaimnál figyelmen kívül kellett hagynom. Buza János kiadós érvelései, amelyek általam kétségbe nem vont tényeket újabb oldalról is megerősítettek, nem érintették, legalábbis nem cáfolták meg azt a meglátásom szerint itt alapvető tényt, hogy a jelzett hat pénz a török révén került e vidéken forgalomba, és a nép joggal „török" pénznek tartotta azokat. 5 Buza.' i. m. 108. 6 Buza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe apénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században. (Nagykőrös 1622-1682) Történelmi Szemle, 1977. 1. szám, 84. ''Buza: uo. 85. 'Buza: Timon és tallér, Sz. 1980. 1. szám, 104. 'Buza: uo. 108. 11·

Next

/
Thumbnails
Contents