Századok – 1981

VITA - Iványosi-Szabó Tibor: Válasz Buza János: Timon és tallér c. vitacikkére 1041/V

VITA 1043 Természetesen folyamatosan gyomlálni kell a szakirodalom esetleges pontatlanságait, melyek az egyes pénzek eredetét, jellegét tekintve figyelmünket eddig elkerülték. Meggyőződésem viszont, hogy a jelen ismereteink elegendőek az általam megkísérelt összegezéshez, amely távolról sem tekinthető véglegesnek! Arra viszont mindenképpen alkalmas, hogy e több tekintetben is nehezen átlátható félévszázadnyi idő pénzforgalmáról az eddiginél egyértelműbb képet alkossunk, hogy a jelenlegihez hasonló vitákra késztessen, hogy bizonyítsa, más, nagyobb politikai és gazdasági egységek pénzforgalmáról is elkészíthető lenne legalább ilyen szintű áttekintés. Úgy érzem, mindez célnak nem volt csekély, eredménynek pedig számomra megnyugtató. Ettől függetlenül nem kerülhetem meg a „török" pénzek identifikálásával kapcsolatosan felvetett kérdéseket. A kecskeméti források alapján hat „török" pénz előfordulására utalok. Buza János megállapítása szerint is: „. . . az oszporáról (akcse), a páráról és a török aranyról állítható minden kétséget kizáróan a par excellence török eredet", illetve a lepérről így szól: „szakirodalmunk is török pénzként tartja nyilván, identifikálására a korábbiakhoz hasonlóan ma sem vállalkozom". Ez tehát őszesen négy a hatból, amelynek török voltát ő sem vitatja.s Maradt tehát a timon és a piaszter. Miként vitapartnerem is utalt rá, és magam is jeleztem, a timon valóban francia eredetű pénz. Ebben nincs köztünk nézeteltérés. Ugyanakkor ismételten jeleznem kell, hogy e közleményben a pénzforgalom alakulását kívántam bemutatni. Egyik fő célom az volt, érzékeltessem, hogy a hódoltság korának végén Kecskeméten a Török Birodalom gazdasági hatásrendszere révén milyen pénzek kerülnek e vidékre, és milyen arányban lelhetők fel a helyi pénzforgalomban. Ezzel kapcsolatosan maga Buza János is egyértelműen fogalmazott: „A tallérkurzus emelkedésének közvetlen okát a francia, illetve a francia mintára vert 1/12 écu ezüst váltópénz török részről történő behozatala idézte elő",6 majd később:- „A timonnak nevezett 5 sous elterjedésének okát végső soron a fejlődésképtelen oszmán birodalom pénzügyi nehézségei idézték elő."7 Ráadásul még egy utolsó emlékeztető a timont illetően: „Maga a pénz hozzánk török, neve pedig török és délszláv közvetítéssel jutott el, s nyíltabbá válása révén lett a timun-ból timon."® Valóban e vidéken „török" pénznek minősítették a hódoltság korának végén ezt a pénzt. Forgalmából a török-magyar gazdasági, nem pedig a francia-hódoltsági gazdasági kapcsolatokra lehet következtetni a török uralom utolsó évtizedeiben. Tehát nem főben járó hiba a timont a török pénzek között említeni, ha valaki a pénzforgalmat vizsgálja! A piaszterrel kapcsolatos érvelése kicsiben hasonlít az előzőhöz. A piaszter eredetét sem kívántam elemezni. Csak arra utaltam, hogy a törökkel fennálló gazdasági-pénzügyi kapcsolat révén terjedhetett el a vidéken, itt tehát „török" pénznek minősítették. Mindezt Buza János újabb közlése is megerősítheti: „Az első »piastre ottomane«-ok 1687/88-ban kerültek ki a verdékből".9 Ha tehát a felszabadító harcok során már a törökök is verték ezeket a pénzeket, az előző években, évtizedben nyilván népszerűekké váltak a törökök körében. És ez esetben sem a hódoltsági magyar-spanyol, hanem spanyol eredetű csereeszköz közbeiktatásával hódoltsági magyar-török gazdasági kapcsolatra kell gondolnunk. Mellesleg hadd jegyzem meg, hogy egyetlen alkalommal leltem rá vonatkozó adatot. így a pénzforgalom alakulására vonatkozó megállapításaimnál figyelmen kívül kellett hagynom. Buza János kiadós érvelései, amelyek általam kétségbe nem vont tényeket újabb oldalról is megerősítettek, nem érintették, legalábbis nem cáfolták meg azt a meglátásom szerint itt alapvető tényt, hogy a jelzett hat pénz a török révén került e vidéken forgalomba, és a nép joggal „török" pénznek tartotta azokat. 5 Buza.' i. m. 108. 6 Buza János: A tallér és az aranyforint árfolyama, valamint szerepe apénzforgalomban Magyarország török uralom alatti területén a XVII. században. (Nagykőrös 1622-1682) Történelmi Szemle, 1977. 1. szám, 84. ''Buza: uo. 85. 'Buza: Timon és tallér, Sz. 1980. 1. szám, 104. 'Buza: uo. 108. 11·