Századok – 1981

VITA - Iványosi-Szabó Tibor: Válasz Buza János: Timon és tallér c. vitacikkére 1041/V

1042 VITA Vitapartnerem néhány sorral lejjebb hasonló hangvételű pontosítást lát szükségesnek, azt állítva, hogy Hornyiknak tulajdonítok olyan megállapításokat, melyeket Horváth Tibor Antal és Huszár Lajos összegezett. A rövidség kedvéért melló'zöm az idézeteket, és csak arra hívom fel figyelmét, hogy ezúttal sem én voltam a pontatlan. Hornyikra valóban hivatkozom több helyen is, többek között a 84. oldalon a 21. jegyzetben, azzal kapcsolatosan, hogy a város gazdasági romlására vonatkozóan III. kötetében igen sok adatot találunk. Amikor viszont a tallérveretekről, azok ligájáról szólok a 85. oldalon, a 22. jegyzetben Huszár Lajos nem is egy, hanem két munkájára is hivatkozom, melyek közül az egyiket Buza János is figyelmembe ajánlja. Horváth Tibor Antalra valóban nem hivatkozom e helyen, mivel Huszár Lajos az ó' eredményeit felhasználta, és rá a megfelelő helyen hivatkozik is.3 Az első „bomba" érvek után igazán elegáns fogásnak tűnt a következtetés: „Újabb átfedések gyomlálásánál — bár kínálkozna rá alkalom - célszerűbb lesz négy kisebb kérdéskör kiemelése." De ha az érvek nem helytállóak, e fordulat kínosan üresnek hat. Hadd jegyezzem még meg, hogy tudományos igényű vita során ilyen fokú pontatlanságok elkövetése a vitatott írás rovására, enyhén szólva szokatlan! Még kínosabbá teszi mindezt az, hogy e két vélt hibából az egész közleményre vonatkozóan tesz egyértelműen elmarasztaló célzást! Az adataiban és érvelésében máshol megbízható, következtetéseiben korrekt Buza Jánosnál ez az eljárás egyszerűen érthetetlen. A tényleges vita csak ezen előjáték után kezdődhet. Elöljáróban azonban nem árt itt sem tisztáznunk, hogy mi felett vitázunk, mivel úgy látom, e tekintetben sincs közöttünk teljes egyetértés. Talán induljunk ki abból az általánosan elfogadott gyakorlatból, hogy egy közleménytől, illetve annak szerzőjétől nem lehet mást várni, még kebésbé követelni, mint amire vállalkozott. Buza János viszont vitacikkében, sajnos, olyan feladatmegjelölést ad a számba, melyet én nem mondtam, olyan munkálatokat kér következetesen rajtam számon, amelyre az adott körülmények között nem vállalkozhattam. Előbb ugyan maga is megállapítja, hogy a szerző „. . .Kecskemét 1662-1711 közötti pénzforgalmának megírását választotta feladatául", de a következő mondatában már azt állítja, hogy „. . . e térségben a jelzett időszak valamennyi regisztrálható pénzének, illetve pénznevének identifikálását tűzte ki célul."4

A két megállapítás között igen nagy a különbség! Ha hihetünk a szavak egyértelműségében, és abban, hogy a címek a tartalmat, a vállalt feladatot többé-kevésbé érzékeltetik, a „Pénzforgalom Kecskeméten 1662-1711 között" cím vitapartnerem előbbi megállapításátigazolja. A közleményben található két alcím - „A pénzforgalom alakulásának szakaszai és sajátosságai", valamint „A fontosabb pénznemek egymáshoz viszonyított értékének alakulása" - sem hagyhat kétséget afelől, hogy nem lehetett célom a több tucatnyi pénznév identifikálása. Mégis, a vitacikk nagyobb része a timon és a „török" pénzek identifikálása körül mozog, és így szinte úgy tűnhetne, hogy — a sport köréből vett kifejezéssel élve - magának dobta fel a labdát. Igaz ugyan, hogy létezik egy, már korábban is említett kézirat, amely a vitatott közleménynél lényegesen szélesebb témát ölel fel. A Numizmatikai Társulat ennek kiadására fel is kért, de ezt az ajánlatot nem vállaltam, mivel hivatali teendőim nem tették lehetővé, hogy viszonylag rövid időn belül egy-egy észrevételnek és a bennem mocorgó kételyeknek megfelelően alaposan átdolgozzam azt. Egyes részeit átírva és kiegészítve készült el a vitatott közlemény és néhány kisebb írás a megnyugtatóan tisztázottnak látszó fejezetekből. Úgy érződik, hogy Buza János több megjegyzése ezt a kéziratot veszi célba. Gondolom, nem kell hosszan bizonygatnom, hogy nyilvánosan érdemi vitát csak már publikált anyag fölött érdemes kezdeni. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy az egyes pénzek jellegét illetően a szakirodalom megállapításait követtem. Eredetük elemzéseitől stb. el kellett tekintenem, erre nem akartam vállalkozni. Még a megalapozottnak látszó kételyeimet sem érintettem. Egyrészt azért, mert a közlemény jelen formáját-keretét ez szétfeszítette volna, másrészt mivel a pénzforgalom egészéről alkotott kép a néhány korrekció hatására nem módosult volna. 3 Ha partneremet ez nem győzné meg arról, hogy nem részemről történt melléfogás, állításom ellenőrizhető a 75. oldalon 14. számú jegyzetben említett kéziratban is, melyben a 126., illetve a 128. oldalon, valamint a 254., illetve a 255. jegyzetekben a közleményben fellelhető módon történt a hivatkozás. 4Buza: i. m. 100.