Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V

1038 BELLÉR BÉLA húzódott -, általánosságban mégis el lehet mondani, hogy az európai nemzetiségek óriási többségét, hozzávetőleg mintegy 35-40 millió embert mindvégig felölelte. A kongresszusban nem képviselt nemzetiségek száma aligha haladta meg az 1 milliót. Európa nemzetiségeinek óriási tábora volt ez, valóságos nemzetiségi internacionálé, mint ahogy eleinte nevezni is akarták. 1929-ben a következő nemzetiségek voltak képviselve a kongresszusban országok szerint: Németek: Dánia, Észtország, Lettország, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Szerb-Horvát—Szlovén Királyság, Olaszország Bolgárok: Románia Katalánok: Spanyolország Zsidók: Litvánia, Csehszlovákia, Románia, Lettország, Lengyelország, Bulgária Oroszok: Észtország, Lengyelország Szlovének és horvátok: Olaszország Szlovének: Ausztria Csehek és szlovákok: Ausztria Magyarok: Csehszlovákia, Románia, Szerb—Horvát—Szlovén Királyság Ukránok, ill. rutének: Lengyelország, Románia, Csehszlovákia Beloruszok: Lengyelország, Ezt a nemzetiségi „internacionálét" egy nemzetközi összetételű vezérkar irányította: az olaszországi szlovén dr. Vilfan képviselő (elnök), az észtországi orosz Kurtschinsky professzor, a lengyelországi ukrán dr. Lewitzkij, a spanyolországi katalán Maspons i Anglassel professzor, a zsidó dr. Motzkin, a lettországi német Schiemann képviselő, a csehszlovákiai magyar Szüllő szenátor és az észtországi német dr. Ammende újságíró (főtitkár). Tagadhatatlanul rangos testület volt ez, professzorok, doktorok, politikusok gyülekezete.8 5 Elismerésünkre tarthat számot a nemzetiségi kongresszusok tevékenysége is. Mint az egyetlen ilyen nemzetközi szervezet, állandóan rajta tartotta kezét a nemzetiségi mozgalom nyugtalanul verő ütőerén, és általában mindig tudta, hogy mit kell tennie vagy helyesebben: mit lehet tennie! Nagy újdonsága, amivel szervezkedését elindította, a kultúrautonómia gondolata volt. Kezdeti nekibuzdulásában még úgy látta, hogy egyszerre harcolhat a kisebbségek minden jogos követeléséért. Csakhamar be kellett azonban látnia, hogy csak lépésről lépésre juthat előbbre, és fő tevékenységi területe, amely nemzetiségei igényeinek is leginkább megfelel, még hosszú ideig a kultúrmunka marad. Tevékenységének pozitívumai közé tartozik az is, ahogy ápolni igyekezett a kapcsolatokat a nemzetközi politikai,társadalmi, kulturális, tudományos és vallási szervezetekkel, segítve őket és segíttetve általuk. Az antibolsevizmustól ugyan nem tudta magát elhatárolni, de a szélsőséges nacionalizmustól és revíziós igényektől általában igen. Törekvéseinek alapjában véve demokratikus tartalmát szépen fejezi ki a „néptől népig" jelszó, a népek kölcsönös megértésére, megegyezésére, együttműködésére építő politika, továbbá a békevédelem eszméje, amelyet a nemzetiségi kérdés megoldásával óhajtott hatékonyan szolgálni. 85Bruns: i. m. 41. Vö. Uexküll-Güldenband: Der V. europäische Nationalitätenkongress. Nation und Staat, 1929. okt. (III. évf. 1. sz.) 48.