Századok – 1981
KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V
A NEMZETISÉGI KONGRESSZUSOK ÉS MAGYARORSZÁG (1925 -29) 103 7 hogy nem felelnek ugyan meg mindenben az ő általa előterjesztett javaslatoknak, de mégis előrehaladást jelentenek annyiban, hogy egyrészt megkönnyítik a kisebbségi panaszokra vonatkozó adatok beszerzését, másrészt bizonyos mérvű nyilvánosságot adnak a Hármasbizottság tárgyalásainak, sőt még a Hármas-bizottság kereteit is kibővítik. A legfontosabb változás azonban az, hogy a bizottság a jövőben a kiegészítő adatok beszerzése ügyében közvetlenül az érintett nemzetiséghez fordulhat, tehát megszűnik az az anomália, hogy a kisebbségeket az őket érintő legfontosabb ügyekben egyáltalán ne hallgassák meg. A madridi határozatok reményt ébreszthettek aziránt, hogy a kisebbségi ügy kulturális ügyből ismét politikummá is válhat. A Népszövetség őszi közgyűlésének egyes megnyilatkozásai ugyancsak ezt a meggyőződést erősítették. MacDonald brit miniszterelnök 1929. szeptember elején elhangzott beszédében megkülönböztetett helyet juttatott a kisebbségvédelemnek. Ezzel — mondotta emelt hangon MacDonald — a Népszövetség fontos kötelezettséget vállalt magára. A kérdés megoldása fokmérője lehet Európa szellemi állapotának. Európa számára a kisebbségi kérdés sosem fog megszűnni, a nemzetiségek többszöri egymásra rétegződése miatt. (Ezeknél a szavaknál MacDonald a tudósítók szerint merően Zaleski lengyel külügyminiszter arcába nézett.) Megoldásától nem kevesebb függ, mint az európai béke fönnmaradása és ezzel a többségi népek helyzete is. (Viharos tetszés)8 2 Stresemann német külügyminiszter ezúttal utoljára szólalt fel a Népszövetség közgyűlésén — még azon év október elején meghalt. Nem ment ugyan bele a Briand francia külügyminiszter által felvetett Páneurópa-gondolat és a kisebbségi kérdés összefüggésének vizsgálatába, de enélkül sem volt kétséges, hogy a kisebbségi kérdés megoldását a szorosabb európai együttműködés elengedhetetlen föltételének tartja. Felhívta hallgatóságát, hogy a jövőben minden évben tárgyalják meg a Népszövetségnek kisebbségi ügyekben folytatott tevékenységéről szóló jelentését a közgyűlés 6. számú bizottságában. Ez volt Stresemann politikai végrendelete a kisebbségi kérdésben.8 3 A „három nagy", MacDonald, Briand és Stresemann mellett a kisebb államok képviselői is hallatták szavukat a kisebbségi kérdésben. Müonescu román külügyminiszter azt kérte, hogy a kisebbségeket az államok ne politikájuk akadályainak tekintsék, hanem az ország haladását serkentő elemnek. A különböző kultúrák versenye ugyanis a haladást szolgálja. A röviddel utóbb visszalépett litván diktátor, Woldemaras — Stresemann-nal egyezőn - hangoztatta, hogy a kisebbségi kérdés megoldása nélkül nem valósulhat meg Páneurópa.8 4 Páneurópa helyett azonban 1929 október végén a gazdasági világválság jött! * Az egész történelmi korszakot lezáró gazdasági vüágválsággal lezárult a nemzetiségi kongresszusok első szakasza is. Ez alatt a négy év alatt a kongresszusi mozgalom kétségtelenül jelentős eredményeket ért el, elsősorban mennyiségi téren. Bár a tagcsoportok száma és ezzel kapcsolatban a mozgalom bázisa is változott — hol kibővült, hol összébb 8 2 Vom Völkerbund. Sonntagsblatt, 1929. szept. 8, 5. 8 'Stresemanns Minderheitenpolitik. Nation und Staat 1929. okt. (III. évf. 1. sz.) 2-6. 84Uexküll-Güldenband: Die Genfer Herbsttagungen. Nation und Staat, 1929. okt. (III. évf. 1. sz.) 9-10.
