Századok – 1981

KÖZLEMÉNYEK - Bellér Béla: Az európai nemzetiségi kongresszusok és Magyarország a kisebbségvédelem rendszerében (1925-29) 995/V

1036 BELLÉR BÉLA A kongresszus a következő felhívást intézte a Népszövetséghez: 1. A nemzeti kisebbségek nemzeti-kulturális és állampolgári jogainak biztosítását tegye az európai jog kötelező alapelvévé. 2. A kisebbségi kérdések megtárgyalására és megoldására, a kisebbségi jogok továbbfejlesztésére és általánossá tételére állítson fel kebelében egy állandó intézményt, a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal mintájára. 3. A kongresszus ismételten kinyilvánítja érdekeltségét a kisebbségi kérdés békés megoldásában és készségét az ez irányú közreműködésre. A kongresszus a Népszövetség és a kisebbségek viszonyának javítására irányuló határozatán kívül több más fontos határozatot is hozott, elsősorban az intellektuális együttműködés kiszélesítésére és elmélyítésére. Ezt a célt szolgálta az európai kisebbségi újságírók szövetségének megalakítására felhívó határozat. A szövetség Schiemann elnökletével csakhamar létrejött, és egyelőre 15 állam 10 különböző nemzetiségének 40 képviselőjét ölelte fel. Egy következő határozat a nemzetközi szervezetekkel, elsősorban a Népszövetségi Ligák Világszövetségével és az Interparlamentáris Unióval való együttműködésre szólította fel a nemzeti csoportokat, főképp a kisebbségjogi tevékenység területén. A kisebbségi szakemberek, tudósok helyzeti hátrányát volt hivatva megszüntetni az a határozat, amely felkérte a Népszövetség tudományos együttműködési bizottságát, hasson oda az Intellektuális Együttműködés Nemzetközi Intézeténél Párizsban, hogy a központi bizottságok mellett speciális bizottságok is alakuljanak a kisebbségek tudományos érdekeinek védelmére. A kongresszus munkájának tudományos megalapozását kívánták szolgálni azok a határozatok, amelyek elrendelték egy európai Nemzetiségtudományi Intézet felállítását és egy nemzetiségi statisztikai kézikönyv szerkesztését. Az V. kongresszuson — határozatainak tanúsága szerint — rendkívül eredményes munkát végzett a szervezési bizottság. Intézkedett az egyes kisebbségi csoportok adatszolgáltatása alapján a kisebbségek helyzetének felméréséről az elmúlt évtized alatt. Minden csoportnak be kellett küldenie a titkárságnak népszövetségi beadványait, kisebbségi tárgyú parlamenti interpellációit. Ez gyakorlatiasabb irányt adhatott a kongresszus tevékenységének. A kongresszus apparátusának tökéletesítését szolgálta a titkárság tevékenységének és szervezetének a kongresszusi bizottság által való felülvizsgálata, tervezett reformja, egy öttagú pénzügyi bizottság felállítása a titkárság munkájának elősegítésére. A felvételi és szervezési szabályzatot azonban a szervezési bizottság ezúttal sem tudta elkészíteni. Ebben nemcsak az idő rövidsége játszott közre, hanem a probléma bonyolultsága is. Elég itt a németországi kisebbségek hosszan elnyúló távolmaradására utalnunk, amelyet végelemzésben a felvételi szempontok összeegyeztethetetlensége okozott.8

1 Az V. nemzetiségi kongresszus legfeltűnőbb vonása, hogy miközben változatlanul az előző kongresszuson elhatározott kulturális program megvalósítását tekinti fő feladatának, ugyanakkor politikai programját is igyekszik hatékonyabbá tenni, mégpedig a Népszövetség aktivizálásával. Erre biztatták a kongresszust nem csupán a nemzetiségi kérdésben 1929 tavaszán megindult pezsgés, hanem a Népszövetség Hármas-bizottságának madridi határozatai is. Ezeket a kisebbségi jogok kanadai előharcosa, Dandurand úgy értékelte, 81 Europäischer Nationalitätenkongress in Genf. Sonntagsblatt, 1929. szept. 1, 5. Anton König: Der V. Nationalitätenkongress. Sonntagsblatt, 1929. szept. 8, 4. Uexküll-Güldenband: Der V. europäische Nationalitätenkongress. Nation und Staat, 1929. okt. (III. évf. 1. sz.) 48-67.